Vissza
Fanni Budapesten született, gyermekkorát Pilisvörösváron töltötte – ahol mindössze hatévesen ismerkedett meg a labdarúgással. „Apukám és nagypapám is sokat gyakorolt velem, ők szerettették meg velem a futballt” – meséli. Mivel nem volt női csapat a városban, így a fiúk között edzett a PVLSE-nél. Az edzői, Széplaki Józsi és Bilau Csaba (Csucsu), hamar meglátták benne a tehetséget és a fiúkkal együtt versenyeztették. „Az első igazi sikerem az volt, hogy elfogadtak a csapatban. Nem a ‘lány’, hanem egyenrangú játékos voltam közöttük” – mondja mosolyogva.
A Bozsik-tornákon elnyert "Legjobb játékos" díjak sorra jöttek, de az igazi áttörést egy női válogató hozta. 2007 őszén, tízévesen sikerrel szerepelt a Ferencváros kiválasztóján, amelyet Hevesi Tamás és Deli Anikó szervezett. „Emlékszem, akkor jártam először a régi Albert Stadionban. Felfoghatatlan élmény volt. A Fradi mezét viselni már akkor valami különleges érzés volt.”
A következő években a Ferencváros utánpótlásában fejlődött és mindössze 16 évesen, a 2012/13-as idényben már a felnőtt csapatban is bemutatkozhatott. Részese volt annak a történelmi pillanatnak, amikor a klub női együttese először jutott fel az élvonalba.
Két évvel később az MTK játékosa lett, majd 2016-ban merész döntést hozott: külföldre szerződött, a német másodosztályú 1. FC Saarbrückenhez. „19 évesen, egyedül, egy idegen országban… ez volt az igazi lépés a felnőtt életbe” – emlékezik vissza. „Németországban minden profizmusra épül. Edzőtáborban naponta három edzésünk volt, reggel futás az erdőben, délelőtt kondi, délután pályás edzés. De nemcsak fizikailag edződtem, hanem emberileg is: megtanultam helytállni, alkalmazkodni és küzdeni.” Bár az ott töltött idő alatt betegséggel is meg kellett küzdenie, ma már úgy látja: ez az időszak tette erősebbé.
2017-ben újra hazatért a Fradihoz, ahol bajnoki címet és két Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett. Egy súlyos keresztszalag-szakadás sem törte meg: hónapokig tartó rehabilitáció után 2019-ben tért vissza a pályára. „A sérülés sokat elvett, de még többet adott. Megtanultam türelmesnek lenni és értékelni minden egyes percet a pályán.”
A következő években megfordult az MTK-nál, majd a Puskás Akadémiánál, mielőtt újra a Ferencvárosba igazolt volna. Ma már a klub egyik tapasztalt vezére, aki példát mutat a fiatal játékosoknak. „A Fradi nekem otthon. Itt nőttem fel, itt tanultam meg, mit jelent csapatban gondolkodni. Hálás vagyok, hogy újra ezt a mezt viselhetem.”
A 2025/26-os szezonban ismét bajnoki címért és kupasikerért küzdenek, Fanni célja világos az idei szezonra: bajnoki aranyat szerezni, megnyerni a Magyar Kupát és a Bajnokok Ligájában minél tovább jutni, hogy a magyar női foci hírnevét öregbítsék.
A pályán kívül sem tétlen: ma már a Ferencváros kereskedelmi és marketingosztályán dolgozik, napi négy órában, mert – ahogy ő mondja – „a futballon túl is fontos, hogy legyen mibe kapaszkodni.”
Bár a világ számos stadionjában megfordult, szíve továbbra is Pilisvörösvárhoz kötődik. Gyakran hazalátogat a családjához, nagyszüleihez és kutyáihoz. „Szerettem itt felnőni. Jó emlékeim vannak az iskoláról, a csapatról, a barátokról. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, sőt, néha összejövünk, nosztalgiázunk egyet.”
Talán nem is véletlen, hogy az egyik legismertebb vörösvári sportolóval, "Manóval", azaz Manhercz Krisztiánnal, a Ferencváros vízilabda-válogatott klasszisával gyakran összefutnak a Népligetben. "Jó érzés tudni, hogy ott, a nagy klubban is van valaki, aki pontosan érti, mit jelent a vörösvári kötelék.”
Diószegi Fanni története arról szól, hogy egy kisvárosi pályáról is el lehet jutni a legmagasabb szintekre – ha az ember alázattal, kitartással és hittel dolgozik.
