Vissza
Ha végignézünk ezen a nyáron, az látszik, hogy egyszerre épült a város, és közben megtelt emberekkel. Ön szerint melyik fontosabb: a fejlesztések véghezvitele, vagy az, hogy Pilisvörösvár egyre inkább térségi központként működjön?
Szerintem a kettőt nem is érdemes elválasztani egymástól. Egy város attól élhető, hogy rendben vannak az utak, fejlődnek az intézményei, van működő infrastruktúrája, de attól válik igazán közösséggé, hogy vannak olyan alkalmak is, amikor az emberek együtt vannak, találkoznak, jól érzik magukat.
Az elmúlt hetekben mindkettőből sok jutott. A Dózsa György utcában a kivitelezés gyakorlatilag befejeződött. A hivatalos műszaki átadás-átvétel ugyan még hátravan, tehát papíron még nincs lezárva a beruházás – bízom abban, hogy mire ezt olvassák, már át tudtuk venni –, de aki ma végigmegy rajta, az egy elkészült utat, járdarendszert, befedett árkokat és egy teljes egészében megújult utcát lát. Ezek mellett pedig ott volt a Vörösvári Napok, ahol tényleg azt lehetett érezni, hogy nemcsak egy helyi rendezvény zajlik, hanem egy olyan esemény, amelynek komoly térségi vonzereje van.
A Vörösvári Napok után sokan azt mondták: ez már nem egyszerűen a hagyományos vörösvári búcsú, hanem egy nagy volumenű fesztivál.
Mostanra szerintem egyértelmű, hogy a Vörösvári Napok valódi fesztivállá nőtte ki magát. De nagyon fontos, hogy ettől még nem szeretnénk elveszíteni azt, amiből az egész rendezvény kinőtt. A búcsú, a sváb hagyományaink, a helyi közösségek, a fúvószene, az egyházi események, a nemzetiségi programok ugyanúgy a Vörösvári Napok alapját jelentik. Ezek nélkül ez a rendezvény egyszerűen nem lenne vörösvári.
Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy közben mekkorát változott a rendezvény léptéke. Több ezres tömegek érkeznek, és nemcsak Pilisvörösvárról: a környező településekről, Budapestről és távolabbról is jönnek vendégek. Olyan előadókat tudunk színpadra állítani, akik országos toplisták élén szerepelnek, nagy fesztiválok rendszeres fellépői, és önmagukban is komoly közönséget mozgatnak meg.
Nem áll fenn a veszélye annak, hogy ezek a nagykoncertek idővel elnyomják a hagyományos vörösvári részt?
Szerintem éppen az a feladatunk, hogy ezt az egyensúlyt megtartsuk. Nem választani kell a kettő között. A Vörösvári Napok attól különleges, hogy délelőtt vagy délután még egy hagyományőrző, sváb vagy családi programon lehet részt venni, este pedig ugyanazon a rendezvényen egy országosan ismert, aktuálisan rendkívül népszerű előadó áll színpadra.
Ha csak nagykoncertek lennének, abból lehetne egy fesztivál bárhol az országban. Ha viszont kizárólag a hagyományőrzésre építenénk, akkor nem használnánk ki azt a lehetőséget, hogy Pilisvörösvár mára több ezer embert képes idevonzani. A kettő együtt adja a rendezvény karakterét. És szerintem erre büszkének kell lennünk.
Térjünk vissza egy kérdés erejéig az utakhoz. A Dózsa György utcán végigautózva tényleg úgy tűnik, mintha kipipálhatnánk ezt a beruházást, a Harcsa utca viszont jóval régebb óta visszatérő téma. Nem tart attól, hogy ott már elfogyott a lakók türelme?
De, pontosan tudjuk, hogy egy hosszú ideje várt fejlesztésnél a lakókat egy ponton túl már nem érdekli, hány engedélyt kellett beszerezni, milyen közbeszerzési eljárás zajlott, vagy milyen pályázati adminisztráció van mögötte. Ők azt szeretnék látni, hogy megjelenik a munkagép, majd elkészül az út. Ez teljesen érthető. A Harcsa utcánál most már eljutottunk oda, hogy valóban a kivitelezésről beszélhetünk. A Nagy-tó mögötti, jelenleg zúzottköves-földutas szakasz kap aszfaltburkolatot. Négy méter széles, kétirányú közlekedésre alkalmas út készül.
A látványosabb beruházások mellett az elmúlt hetekben történtek kevésbé feltűnő fejlesztések is: új kazánok kerültek az óvodába, új járműveket kapott a Városgazda, a könyvtárban vállalkozói összefogással klíma létesült.
A néhány millió forintos fejlesztések ugyan nem akkora volumenűek, és ritkábban készül róluk látványos fotó, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé fontosak, sőt! Egy város működését sokszor ezek határozzák meg. Egy szülő számára nem feltétlenül az a legfontosabb önkormányzati hír, hogy milyen pályázati konstrukcióban készül egy út, hanem az, hogy télen biztosan lesz fűtés az óvodában. A városgazdákkal pedig akkor tudunk több feladatot saját erőből megoldani, ha vannak hozzá megfelelő járművei és eszközei. Nagyon jó példa a könyvtár klímája is: ez két helyi vállalkozás felajánlásából, önkormányzati koordinációval valósult meg, vagyis megint azt látjuk, hogy nem minden fejlesztésnek kell kizárólag a város költségvetéséből megszületnie.
Talán ez jellemzi legjobban ezt a nyarat is. Voltak nagy tömegeket megmozgató pillanatok, látványos beruházások és olyan kisebb fejlesztések is, amelyekről talán kevesebben beszélnek. Egy város viszont akkor működik jól, ha mindháromra jut figyelem.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznia, milyen ősz következik Pilisvörösváron, mit mondana?
Olyan őszre készülünk, amikor több olyan ügyben is szeretnénk eljutni a tervektől a kézzelfogható eredményekig. A Harcsa utca, a piac, a következő útfelújítások és a további fejlesztések mind ebbe az irányba mutatnak. A cél egyszerű: amikor egy hónap múlva ismét leülünk beszélgetni, minél kevesebbszer kelljen azt mondanom, hogy „előkészítés alatt”, és minél többször azt, hogy „elkészült”.
Harmincéves a Gerstettennel kötött testvérvárosi kapcsolat. Mennyire élő ma ez a viszony, és mit jelent egy ilyen partnerség a város számára?
Szerintem egy testvérvárosi kapcsolat akkor ér valamit, ha nem merül ki abban, hogy időnként előveszünk egy harminc éve aláírt dokumentumot. Gerstettennel szerencsére ennél jóval többről van szó. Idén a Vörösvári Napokon is vendégül láthattunk egy onnan érkező delegációt, és ez jól mutatja, hogy három évtized után is vannak személyes, közösségi és intézményi kapcsolatok a két település között. Különösen szép, hogy ezt az évfordulót éppen a Vörösvári Napok idején ünnepelhettük. Egy olyan rendezvényen, amely egyszerre mutatja meg Pilisvörösvár sváb gyökereit, mai közösségi erejét és azt is, hogy képesek vagyunk több ezer embert megszólítani. Gerstetten ebből a szempontból is természetes része ennek a történetnek.
Azt gondolom, ezeknek a kapcsolatoknak a következő harminc évben is akkor lesz valódi értelmük, ha nemcsak a városvezetők találkoznak egymással, hanem fiatalok, civil szervezetek, kulturális közösségek, zenekarok és családok között is újabb kapcsolatok születnek.
Flink Mihály
