Vissza
– Hogyan került a vörösvári közéletbe? Meséljen az indíttatásáról!
Tősgyökeres vörösvári vagyok, korábban is figyelemmel kísértem a közéletet, de csak annyira, mint egy átlagos vörösvári polgár. Érdekelt, mi történik a kisvárosunkban, de nem volt indíttatásom, hogy tevékenyen is részt vegyek benne, mert azt gondoltam, hogy vannak, akik nálam sokkal jobban értenek ehhez. Míg aztán a korábbi ciklus vége felé, ahogy közeledtek a választások, megkeresett a Vörösvárért Közéleti Egyesület, hogy lenne-e kedvem szakmailag támogatni őket. Műszaki ember vagyok, számítottak a segítségemre, így igent mondtam. Később aztán felkértek képviselőnek is, amivel kapcsolatban meglehetősen szkeptikus voltam.
– Abban nem bízott, hogy lesznek emberek, akik fantáziát látnak önben, vagy abban, hogy el tudná látni a feladatot?
Nem önmagamban kételkedtem, hanem abban, hogy vagyok-e annyira ismert ahhoz, hogy elég szavazatot kapjak. Végül rábólintottam a felkérésre, és elnyertem a képviselői státuszt.
– A VKE kereste meg Önt, de nyilván nem véletlen, hogy igent mondott nekik. Melyek azok a dolgok, amiket fontosnak lát Ön is és az egyesület is?
Számomra fontosak azok az irányelvek, amiket a VKE a zászlajára tűzött, legfőképp az, hogy a közösség érdeke az egyéni érdekek fölött áll.
– Azt hiszem, nem találunk olyan képviselőt, aki nem ezt tűzné a zászlajára…
Ebben igaza van, de ők számomra hitelesek. Személyesen ismerem Gromon Istvánt és Szontág Nándort is, és tudom, hogy sosem a magánérdekek motiválják őket, hanem a város érdekei mentén döntenek.
– Azt gondolta, hogy nem ismerik sokan. Az ő kedvükért bemutatkozna? Mi az, amit érdemes tudni Önről?
Mint a beszélgetés elején is említettem, tősgyökeres pilisvörösvári vagyok, a családfámat vissza tudtam vezetni egészen 1697-ig. A szüleim, nagyszüleim is itt éltek, itt élek én is a feleségemmel, valamint két lánygyermekem van, általuk két-két unokám, ők is itt maradtak.
Végzettségem szerint villamosmérnök vagyok, diploma után a vasúti, illetve kötöttpályás járműipar felé vettem az irányt. A Ganz Villamossági Műveknél helyezkedtem el gyártmánytervezőként, ahol édesapám is dolgozott. Aztán a kilencvenes években, amikor a nagyvállalatok bedőltek, saját céget alapítottam, a Hungarotrain Kft.-t, melynek a profilja vasúti és kötöttpályás tervezés, fejlesztés, járműszerviz. Rengeteget dolgoztam külföldön, éltem is kint, a néhai Jugoszlávia különböző területein, Szerbiában, Horvátországban. Aztán húsz évig trolibuszokat üzemeltettünk Svédországban, de Tunéziában, Németországban, Svájcban, sőt Indiában is volt feladat számomra. Négy nyelvet beszélek, a német és angol mellett horvátul és szerbül is tudok.
– Van-e olyan, amit a vállalkozásvezetés során megtanult, és a városvezetésben is kamatoztatható?
Úgy gondolom, van elég sok. Miután a fél világot bejártam, találkoztam más kultúrákkal, népekkel, más életviteleket, szemléletmódokat ismertem meg. Ha ezekből az ember leszűri az esszenciát, hiszem, hogy a saját környezetét is jobbá tudja tenni.
– Ön az elnöke a PVKB-nak, sok minden tartozik ide a pénzügytől a fejlesztési kérdésekig. Mivel foglalkoznak elsősorban?
A TOP Plusz pályázati rendszer keretében városunk tekintélyes forrásokat nyert különböző projektekre, ezekben most kell döntéseket hozni. Az első néhány hónapban a korábbi testület által elkezdett projektekben hoztunk határozatokat, ahol már nem nagyon volt mozgásterünk. Most, hogy ezek kifutottak, kezdődik az érdemi munka, várhatóan ezzel együtt a csatározás is.
– Az elmúlt hónapokban volt példa arra, hogy visszadobta a testület a TOP Plusz pályázat terveit, a szakrendelő terveit is miszlikbe szedték a képviselők. Mi ezekről az álláspontja?
Az orvosi rendelő műszaki kialakításának az előtervét elkészítette a tervező, erre még a képviselő-testületi ülés előtt rábólintottunk. A részletkérdésekben én a magam részéről nem akartam vitába bocsátkozni, mert ezeket az intézmény használói egyeztették a tervezővel.
Ellenben a piac esetében nehezményeztem, hogy a tervek elsődlegesen nem piacról szóltak, hanem lényegében egy parkot terveztek. Többször jártam kinn a piacon, meghallgattam az árusokat, felmértem a terepet, az igényeket, így formáltam meg azt a markáns véleményt, amely a testület ülésén is elhangzott, hogy nem a park a jó irány. Nem baj, ha szép, de a parkosítás nem mehet a funkció rovására. Pontosan ez a racionalitás az én terepem.
– Mik a céljai? Milyennek szeretné látni Vörösvárt?
Olyan kisvárosnak szeretném látni Vörösvárt, ahol szinte mindenki megelégedésére tudunk dolgozni. Nyilván ilyen nincs, mert nem létezik az a döntés, amely mindenkinek megfelel, de ha a többségnek valami jó, akkor nem dolgoztunk hiába. Legyen szó akár útfejlesztésről, akár kulturális vagy szórakozási lehetőségek kialakításáról. Öt évre előre nem tudom megmondani, milyen feladatokat fúj elénk a szél, egyet tudok csak ígérni: a legjobb szakmai tudásom szerint fogom meghozni az adott helyzetekben a döntést, mindig annak figyelembevételével, hogy mi szolgálja az itt lakók javát.
– Nem tudom, marad-e szabadideje a munka és a képviselőség mellett, ha igen, azt mivel tölti szívesen?
Mostanában kevés szabadidőm van, ez kétségtelen, de az utóbbi időben sokat kertészkedek. A kertemben vannak gyümölcsfák, zöldségek. Szeretek kirándulni, utazni, nyáron a vizet, télen pedig a hegyeket kedvelem. Korábban sokat kerékpároztam, bejártam Európát. Amikor tehetem, kimegyek a hegyeinkbe, mint ahogy azt gyerekkoromban édesapámmal is tettem.
Sólyom Ágnes
