Vissza
„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik” – szól az általában Gandhinak tulajdonított idézet. De hol és mikor alakul ki az ember élete során az állatokhoz való viszonya? Természetesen gyerekkorban. A felelős állattartásra való nevelés nem az iskolában kezdődik, hanem sokkal előbb. A kisgyerekkori minták és a család szerepe nagyon fontos tényező az állatokkal való bánásmód alakulásában is. Mit lát a kisgyerek, amikor otthon van: kettévágja-e egy ásócsapással a papa a varangyot, vagy csak arrébb teszi? Agyonüti-e az épp a föld alól kibújó vakondot, vagy inkább beszerez egy riasztóberendezést ellene? Ivartalaníttatják-e a család macskáját, vagy a pár napos kölykök a vödör vízben végzik, mert az úgy olcsóbb? Elviszik-e oltatni a Buksit, vagy ha elpusztul szopornyicában, akkor legyintenek rá, és beszereznek egy ugyanolyan fajta kutyát (lehetőleg valami „fajtiszta, olcsó” egyedet, természetesen szaporítótól)?
Ezek a szociális minták hamar rögzülnek, és ezeken kamaszkorban már nehéz változtatni: hiába próbálja a pedagógus megmagyarázni a gyereknek, hogy a kiránduláson kővel dobálni a kóbor macskát kegyetlenség, ha otthon pont ezt látja, azzal az indoklással, hogy nehogy odaszokjon és a kertbe piszkítson az állat. Hiába nézik meg környezetismeret-órán az Attenborough- meg a Goodall-féle természetfilmeket, ha a hétvége legfőbb családi szórakozása a cirkusz, ahol a benyugtatózott, anyjától elszakított oroszlánkölyökkel lehet pár ezer forintért fotózkodni.
A legfőbb alapvetés, amit a gyerekekkel meg kell értetni, hogy a velünk élő állatért minden körülmények között felelősséggel tartozunk. Ha nem is kezeljük teljes értékű családtagként, egy kutyát, macskát, tengerimalacot, aranyhalat, kaméleont ugyanúgy megillet a boldog, egészséges élet, mint minket, embereket: kell rá időt és pénzt szánni; kell etetni-itatni, orvoshoz vinni, tisztán tartani, foglalkozni vele, egyszóval helyesen kell szeretni.
Az Ürömi Állatotthon egyik szívügye a felelős állattartásra való nevelés, főleg ha kutyákról van szó. Több éve sikeresen mutatják be óvodákban, iskolákban az erről szóló programjukat. Ez tulajdonképpen egy gondosan megtervezett oktatóóra, amelyben szó esik a kutyák és az ember kapcsolatáról úgy általában (például mit tegyünk, ha kóbor kutyát látunk), majd gyakorlati bemutató során próbálják átformálni az állatokhoz viszonyuló negatív attitűdöket, és erősíteni a pozitívakat.
Ehhez a pedagógiai misszióhoz kapcsolódik az immár kilencedik alkalommal megszervezett elő-gyereknapjuk is, amire idén május 11-én, vasárnap kerítettek sort az állatotthonban. Két hónapnyi profi szervezés eredményeképp egy olyan, játékokkal és programokkal teli, vidám napot sikerült összehozni, amely egy európai multinak is becsületére válna, nemhogy egy agglomerációbeli civil szervezetnek. A rengeteg látogató kipróbálhatta a 40 m hosszú exatlonpályát és a népi játszóházat, de volt felfújható és igazi tűzoltóautó is, a rengeteg mozgás után megéhezőket pedig vattacukor, palacsinta, paprikás krumpli, sült kolbász várta – tehát minden adott volt, ami egy igazi tavaszi fesztiválhangulathoz kell.
Természetesen a nap fénypontjai az állatos programok voltak – a TúráZoo mozgó állatkertben lehetett gabonasiklót, szakállas agámát és afrikai óriáscsigát is simogatni, de a főszerep mégis a kutyáké volt. A gyerekeknek is bemutatták a menhely lakóit, meséltek róluk, majd a nap folyamán kétszer is megtartott kutyás bemutató során az érdeklődők megfigyelhették, milyen engedelmes tud lenni Nala, az óriás snauzer, és hogy dolgoznak a malinois és németjuhász fajtájú, őrző-védő kutyának kiképzett Brúnó, Dipper, Max és Maffia.
Szűcsné M. Adrienn, az Ürömi Állatotthon vezetője szerint ez a nap egyformán szólt a szórakozásról, a tanulásról és az állatokkal való kapcsolat építéséről. Hiszen a felelős állattartás egy nagyon komoly dolog, de a legjobb mégis szórakozva, kutyákkal együtt tanulni róla.
Gelencsér Zsófia
