Pilisvörösvár
Gróf Karátsonyi Guido (2018)
Gróf Karátsonyi Guido (2018)

posztumusz

Sírja: Buziás (Temes megye)

Karátsonyi Guido 1817. aug. 7-én született Szamosújváron, magyar-örmény nemesi családban. Édesapja gróf Karátsonyi Lajos, édesanyja Stahremberg Alojzia.

Guido kitűnő nevelésben részesült. Jogi tanulmányokat folytatott, majd tisztviselőként tevékenykedett Temes megyében. Munkája során a fiatal korában, a fejlett nyugati országokban szerzett tapasztalatait felhasználva igyekezett a hazai viszonyokon javítani. Az 1848 nyarán és őszén részt vett a pesti nemzetőrség szervezésében vett részt, majd nemzetőr parancsnokként harcolt a szabadságharcban. A szabadságharc bukását követően üldözték, vagyonát elkobozták, de végül valahogyan megszabadult a vádak alól.

1851-ben megnősült: puchoi és csókai Marczibányi Máriát, Marczibányi Lőrincz császári és királyi kamarás, Solymár, Pilisszentiván és Pilisvörösvár birtokosának leányát vette feleségül. Házasságukból kilenc gyermek született: Adrienne (1853); Melanie (1855); Guido-Baldina (1858); Alfréd-Aladár (1859); Jenő-Guido-Vilmos (1861); Kamilló (1863); Irma-Mária (1865); Ilma-Eugénia-Erzsébet (1867) és Ilona-Margit-Julianna (1870). A család többnyire Beodrán vagy Budán élt, de gyakran tartózkodott a Pilisszentivánon álló családi vadászkastélyban is.

Karátsonyi Guido széles körben ismert személyiség volt, úgy is mint gondos földesúr, és úgy is mint nagyvonalú, bőkezű mecénás. Templomokat építtetett itthon és a Szentföldön. Támogatta a budapesti Bazilika és a Műcsarnok felépítését. A Magyar Tudományos Akadémia részére 40 000 forintos alapítványt hozott létre. Támogatta a nemzeti irodalom és művészet fejlődését, a tehetséges művészeket, a nemzet színháza és a nemzeti zenede működését. A dráma- és vígjátékírást pályázati formában segítette. Adományaival segítséget nyújtott a Magyar Írók Segélyegyletének. 1858-ban 100.000 pengő forintnyi alapítványt tett, amelynek kamataiból a jótékony intézeteket, nőegyleteket, árvaházakat, kórházakat, hadirokkantakat, hadiárvákat, kisdedóvókat támogatta. 1862-ben a solymári tűzvészt követően a lakosságnak könyöradományt nyújtott, a templom javításának költségeihez is hozzájárult. Az 1863-as aszály idején, amikor maga is nagy veszteségeket szenvedett, volt úrbéreseinek nyújtott segítséget.

Karátsonyi Guido-t jótékonykodásában nem a címvágy sarkallta. Legfontosabb jellemvonásai közé tartozott a jóakarat, a segítőkészség, az áldozathozatal. Jelmondata volt: „Pietate, honore et perseverantia” azaz „Odaadással, tisztelettel, állhatatossággal”. A mecénási tevékenységet erkölcsi kötelességének tekintette, a „nemesség kötelez” elve alapján. Elve volt, hogy „minél nagyobb a vagyon, annál nagyobbak a haza iránti kötelességek”.

Emberbarátságával és jótékony mecénási tevékenységével igen nagy megbecsülést szerzett magának. 1847-ben IX. Pius pápától 30 évesen megkapta a pápa legmagasabb érdemrendjét, a Krisztus rend első osztályú csillagkeresztjét. 1851-ben a jeruzsálemi latin pátriárkától elnyerte a Szent Sír-rendet. 1858-ban Ferenc József császártól megkapta a birodalmi grófi címet. 1859-ben szülővárosa, Szamosújvár díszpolgára lett. 1866-ban a csákovai körzetben országgyűlési képviselővé választották, s ezt a tisztséget két ciklusban töltötte be. 1874. március 14-én Ferencz József császártól magyar grófi rangot kapott.

Két év múlva gróf Karátsonyi Guido életében tragédiák sora kezdődött: 1876-ban elhunyt 45 éves felesége, Alojzia, majd néhány hónappal később 18 éves Guido-Baldina leánya, aki lovasbaleset áldozata lett. Rövid idő múlva elvesztette unokáját, majd 1878-ban meg kellett érnie első gyermeke, a 23 éves Adrienne elvesztését is. Ez a sorozatos veszteség nagyon megviselte. Bezárta a fényes krisztinavárosi palotát, és egy kisebb házba költözött.

Jótékonysága azonban nem szűnt meg. 1881-ben egy régi hagyományt felélesztve, ún. erénydíjat hozott létre a saját birtokain élő – solymári, pilisvörösvári és pilisszentiváni – jó erkölcsű, de vagyontalan leányok kiházasítására. Az e célra tett 20.000 forint értékű alapítványának kamatai jutottak a szerencsés ifjú párok támogatására. Az érintett, jellemzően szegény sorú családok számára nagyon nagy jelentőséggel bírtak ezek az ún. rózsaesküvők. A falu legszegényebb, legerényesebb leányának erénydíjjal való elismerése igen nagy megtiszteltetésnek számított, és egyben biztos indulást adott a szegénysorsú fiataloknak. Volt olyan család, amelyik házat is tudott venni a kapott összegből.

Gróf Karátsonyi Guido 1885-ben, 67 éves korában váratlanul hunyt el a Temes megyei Buziáson. A Pilisvörösvár-Pilisszentiván-Solymár alkotta birtokot fia, Kamillo gróf örökölte, majd annak 1908-ban, fiatalon bekövetkezett halála után középső fia, Jenő gróf lett az örökös. A Karátsonyiak emlékét Pilisvörösváron a Templom téren álló egykori uradalmi ház, az ún. „grófi kastély” maradványa, a plébániatemplom címere, a Nepomuki Szent János-szobor és a Karátsonyi-liget nevű városrész őrzi.

Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének 115/2018. (IX. 06.) Kt. sz. határozata posztumusz díszpolgári cím adományozásáról

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Pilisvörösvár egykori földesura és kegyura, gróf Karátsonyi Guido részére a haza és Pilisvörösvár javára megvalósított adományai, jótéteményei, mecénási tevékenysége és nemes cselekedetei, ezen belül a pilisvörösvári, pilisszentiváni és solymári rózsaesküvők támogatására létrehozott alapítványa elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2018. október 23.

Hírek []
Események []
Dokumentumok []
Aloldalak []