Pilisvörösvár
Miben segíthetünk?
Zsámboki Szabolcs 2021Hoós Sándor 2021Pilisi-Medence Egészségügyi Alapítvány (2020)Krizsán Pál (2020)Buzás Bálint (2019)Prohászka István és Guth Ferenc (2019)Breier Fogászat és Egészségközpont (2018)Tácsik Pékség és Cukrászda (2018)Manhertz István (2017)Oláhné Szabó Anita (2017)Manhercz Krisztián (2016)Nosztalgia Dalkör (2016)özv. Hoffer Károlyné [sz. Zs. Dobozy Erzsébet] (2015)Fogarasy Attila (2015)Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes és Wenczl József (2014)„A Tempo” Koncertfúvós Zenekar (2014)Sax László (2013)Bányai József asztalosmester (2013)Neubrandt Ferenc és Neubrandt Ferencné (2012)Zelenai István bányamérnök (2012)Feldhoffer János (2011)Kovács László Kertbarát Kör (2011)Draxler Éva (2010)Német Nemzetiségi Vegyeskórus (2010)Andrusch-Fóti Mária és Müller Márta (2009)Schreck Róbertné és Víg Jánosné (2009)Rudolf Keszler (2008)Benkó Barbara és Benkó László (2008)Wenczl Mihály (2007)Fazekas Krisztina (2006)Margittai Csabáné (2006)Bokor Árpádné (2006)Német Nemzetiségi Fúvószenekar (2005)Gyurkó Lászlóné (2005)Kohlhoffer Mihály (2005)Majerczyk Waldemar (2004)Drávecz Ferenc (2004)Koós Ferenc (2004)Mátrai Mátyás (2004)Kapitány Györgyné Lieber Ida (2003)Péts József (2003)Dr. Harmat Attiláné (2003)Steckl János (2003)Németh János (2003)Dornbach Ferencné Szatura Anna (2002)Dr. Rajkai Sára (2002)Bravi Buam (2002)prof. Manhertz Károly (2002)Deák Vilmosné Löffler Józsa (2001)Oláh Imre (2001)id. Stifter Ferenc (2000)Dr. Kemény Cecília (1999)Mező Barna (1998)Denk Ferenc (1998)Dr. Hidas István (1998)Pilisvörösvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület (1997)Dr. Váradi Monika Mária (1997)Dr. Franz Walper (1997)Gromon Andrásné (1997)Fetter Ottóné [Szontág Anna] (1996)Manhertz Mátyásné (1995)Albel Attiláné (1995)Zemplényi Józsefné [sz: Solnai Teréz] (1995)Pilisvörösvári Sport Club (1994)
Rudolf Keszler (2008)
Rudolf Keszler (2008)

Határozat: 158/2008. (IX. 29.) Kt.

a helytörténet (családfakutatás) terén kifejtett kiemelkedő munkájának elismeréseként

helytörténész, családfakutató  

Pilisvörösvárért emlékérem (2008)

1949. április 12-én született a baden-württembergi Neckarelzben, sváb szülők gyermekeként. Édesapja, Johann Keszler Pilisszentivánról származott, édesanyja, Eva Sommer pedig – bácskai sváb lányként – a Belgrád közeli Nikinciből. 

Rudolf Keszler 1966-ban fejezte be a gimnáziumot, utána egy kereskedelmi szakképzésben vett rész, majd közgazdasági végzettséget is szerzett.

1974 óta a Baden-Württemberg tartományban rendőrtiszt. A Rendőrtiszti Főiskola után még az államigazgatási főiskolát is elvégezte.

1985-ben megnősült, felesége Christiane. Leányuk, Stefanie 1986-ban született.

Családkutatással több mint 20 éve, az 1980-as évek vége óta foglalkozik. A kutatómunka nagy részét otthon, legtöbbször éjszaka végezte, hiszen nappal a rendőrségen dolgozott, több műszakban, és fiatal családja is sok idejét igénybe vette. A kutatásra egyrészt a saját gyökerei megismerésének a vágya motiválta, másrészt a nyomozói hajlam, mely saját bevallása szerint a rendőri munkájával is összefüggésben van.

Eredetileg csak a saját őseiről szeretett volna valamit megtudni, ezért csatlakozott a családfakutatókhoz. A Dunamenti Svábok Családkutató Munkaközösségének tagjaként szorosan együttműködött a Magyarországi Németek Családkutató Egyesületével is. Kutatásait először kizárólag szülei származási helyére koncentrálta. Később arra a következtetésre jutott, hogy a családfakutatásnak akkor van értelme, ha az a teljes egyházi anyakönyv tartalmát átfogja, így apai ágon kutatásait kiterjesztette Pilisvörösvárra is. Pilisvörösvár és Pilisszentiván családtörténeteit véleménye szerint egyébként sem lehet elválasztani egymástól. 

Munkájához a Dunamenti Svábok Családkutató Munkaközössége adta át Keszler úrnak mikrofilmeken az egyházi anyakönyveket, és adott hozzájuk egy olvasógépet is. Munkáját akkor számítógépek még nem segíthették, hiszen ilyen jellegű programok akkor még nem léteztek.  Ezért először az egyházi anyakönyvek teljes tartalmát leírta. 

Ebben az időszakban a családkutatók részéről még bevett és elfogadott volt az, hogy nyilvántartási kártyákat írtak. Ezt szerette volna második fázisként megtenni, de amikor ehhez a szakaszhoz érkezett, már volt számítógépe és az őskutatáshoz megfelelő szoftvere is, melyet azonban még ekkor gyakran kellett cserélnie. Az más és más programok miatt egyes adatokat többször kellett feltöltenie, ill. több adatot manuálisan kellett kiegészítenie.

Keszler úr a családfakutatáshoz szükséges alapanyagot idővel megvette magának. Vannak a kitelepültekről olyan alapművek Németországban, mint például Hacker vagy Pfrenzinger művei, melyek kölcsönzésével segíthette saját munkáját.

A kutatás elején nem gondolta volna, hogy munkája ilyen sokáig fog tartani. Marlok István plébános úrral még mind a ketten úgy gondolták, hogy az Ortsfamilienbuch még a plébános úr élete során megjelenhet. Végül csak 20 év elteltével volt ideje a könyv megjelentetését kezdeményezni. Magyar barátai, Feketéné Ziegler Ágota, Pilisszentivánon és Botzheim István Pilisvörösváron, valamint dr. Kornél Penz segítette abban, hogy munkájából könyv lehessen. 

Saját munkájáról Keszler úr így vall: “Úgy érzem, hogy a könyv csak egy pillanatfelvételt jelenthet. Egy Családok Könyve (Ortsfamilienbuch) megírása egy végtelen történet, és tulajdonképpen soha nem lehet elkészülni vele. Érdeklődő családkutatóknak adatik csak meg, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján – ott ahol én abbahagytam a kutatást – tovább kutassanak, és talán az elkövetett hibáimat korrigálják.”

Rudolf Keszler a jövőben azt tervezi, hogy az úgynevezett “halott pontokat” vizsgálja meg, tehát azokat a pontokat, ahol az ősök vonala végződik. Mivel jövőre hivatalosan is nyugdíjba vonul, reméli, hogy lesz ideje az ősei származási helyén is anyagokban kutatni. Ezen kívül az édesanyja családjának a története szintén nincs teljes körűen felkutatva. Számára rendkívül érdekes, hogy innen bizonyos nyomok Soroksárra vezetnek. Nem tartja kizártnak, hogy talán Pilisszentivánon vagy Pilisvörösváron felbukkannak majd az édesanyja ősei is. Nem szabad elfelejteni, hogy Pilisvörösvár egy első betelepedési hely volt, ahonnan a betelepülők leszármazottai továbbtelepedtek.

A rendszerváltozás előtt, a szocializmus idején csak 1981-ben volt lehetősége a családját Magyarországon meglátogatni. Sajnos az óta több okból kifolyólag nem sikerült meglátogatnia őket. Jelenleg Pilisszentivánon lakik még két unokatestvére és egy nénikéje. Interneten keresztül tartják a kapcsolatot, és a mostani látogatása kapcsán már meg is hívták magukhoz.

Rudolf Keszler úr elkötelezett, több évtizedes önzetlen és elhivatott kutatómunkájának eredménye a Pilisvörösváron már sokak által ismert és lapozott Ortsfamilienbuch. Reméljük, hogy Keszler úr további sikeres és eredményes kutatómunkát folytathat ősei felkutatásban, mely sok vörösvári és szentiváni család számára segít megismerni gyökereit. 

Mindehhez Keszler úrnak jó egészséget, további kitartást, családja részéről pedig sok megértést kívánunk.

Pilisvörösvár, 2008. október 23.

Hírek []
Események []
Dokumentumok []
Aloldalak []