Pilisvörösvár
Réthy Zoltán - Költő
Réthy Zoltán - Költő

Mottója:
“Lehessek én a Pilis aján
Ringó bölcsők felett a dal…”

Életrajzi adatok:

Kolozsvárott született, iskoláit itt végezte. Az Orvostudományi Egyetemre is itt járt. Az I. világháború következményei miatt az utolsó szigorlatait a budapesti Orvostudományi Egyetemen tette le. Itt avatták doktorrá. Utána rövid ideig a budapesti Belklinikán volt cselédkönyves orvos. (Kolozsvárról 1919-ben jött el.)

1921. aug. 9-én választották Pilisvörösvár körorvosává. Itt működött egyhuzamban 56 éven keresztül. Itt élt, s alkotott, írt tudományos munkákat és két kötetre való verset.

1922-ben nősült, felesége Zsombory Piroska, aki a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem kémiai tanszékén harmadéves hallgató volt. Kezdetben a Fő u. 90. sz. házban a Spiegelberger család és a Safáry gyógyszertár között laktak. Az orvos-lakás (a mai gyógyszertár) 1929 augusztusában lett kész.

1923-ban megalapította a “Stefánia” Anya- és Csecsemővédő Intézetet. A 30-as években megalakítja az Ányos Pál Irodalmi Társaságot. A II. világháború után a Szociális Otthon orvosa lett, s az is maradt haláláig. (1977. X. 2.) Nyugdíjazása utána munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. Temetésén többek között Puszta Sándor költő is búcsúztatta.

Gyermekei: Éva (1924.) vezető röntgenasszisztens, Zoltán (1925.) gépészmérnök, László (1929.) 2 év az Orv. Tud. Egyetemen.

Emlékezés dr. Réthy Zoltánra

A Pilis költője, a betegek gyógyítója, a szenvedők segítője feküdt abban a koporsóban, amelyet 1977. október 4-én legalább hatszázan vettek körül. A végtelen tisztlet és szeretet fejeződött ki a három búcsúbeszédben. Olyan orvost búcsúztattak, aki a leghosszabb ideig működött Pilisvörösvárott.

Dr. Réthy Zoltán nehezen jött el szülőföldjéről, Erdélyből, annak is a fővárosából, Kolzsvárról. Hogy önként jött el vagy menekülnie kellett, nem tudjuk, de még idős korában is gyakran emlegette a kolozsvári Házsongrádi temetőt Bartalis János költő-barátja temetése kapcsán. Talán ő is oda kívánkozott, s az ősi földben szeretett volna nyugodni.

Bár képzeletben a verseiben gyakran vissza-visszatér szülőföldje, de már az új táj szeretete csillog soraiban.

A Pilisek alján

Tájkép
Itt nincsen géme a kutaknak
És nincs gulya, se délibáb.
Itt tárnát takar a dolomit
És kormosak a kislibák.
Itt nem hullámzik búzatenger,
Nem kelepel a szélmalom,
De kora reggel a Pilisek
Benéznek minden ablakon.

A Pilisek
Virágcsokorral várt reám is
A Pilis hegye és a völgy,
Már ismer rétje s erdejében
Ágyat terít a fű s a tölgy.
A Hóját és a Törökvágást
Én megkerestem itt is már,
A Nagykevély a Fellegváram
S szívemben szunnyad Kolozsvár.
Kálvária
Szelíd fenyők közt áll a Krisztus,
A lábánál piros virág,
Innen a szem Budáig lát el
És szebbnek látszik a világ.
Szebbek innen a zsuppos házak,
Ki bennük él, boldog magyar,
S a Pilisek koszorúja
Nem sírt, de álmokat takar…

Égtájak

Az én Napom a Hargitánál
Indul keleten utoljára
És délen aranysátrat borít
Apám repkényes sírjára.
Észak felől zúgó szellő
Kárpátokból hoz hangokat,
Nyugatra nem tekintek, Nyugat
Nekem idegen föld marad.

Temérdek munka vár rá. Lux doktor már 1915-ben meghalt, azóta Weinek doktor mint helyettes körorvos (bányatelepi orvos) látta el a falu betegeit. 1926-ban ő is meghalt. Ettől kezdve dr. Réthy Zoltán egyedül kezeli a község betegeit. A bányatelep orvosi ellátását Weinek doktor halála után Szabó Árpád végezte.
Dr. Réthy Zoltánt már az orvosi praxisa kezdetén (1921.) a csecsemőhalandóság foglalkoztata legjobban. Ezért 1923-ban megalapítja a “Stefánia” Anya- és Csecsemővédő Intézetet. De miután épület egyelőre nem állt rendelkezésre, a kicsik gyógyítását és gondozását ideiglenesen a Templom téri óvodában végezte.

Templom
Harangja eljár hajnal tájban
a falu mindkét végére
És elhívogat minden hívőt
Rorátés csendes misére.
Az égi postát innen küldik
Az emberek az Istennek,
Míg kriptájában Madách ősök*
Békét álmodva pihennek.
*(helyesen: Majtényi)

Plébános*
Nem tart kutyát, nyitott kapu s szív
Fogadja azt, ki betér,
És senki olyan szép-őszintén
Nem ejti ki e szót: testvér.
Testvére ő az elesettnek,
Segít, ha bűnt s nyomort lát, –
Ilyennek képzelte az Úr is
Zord századunk apostolát.
*(Ohmüllner Márton plébános)

Vasút
Két állomást köt össze sínje
Két fekete, gonosz vonal
A város poros szövőszékét
A kis falusi otthonnal.
Itt szürkületkor nem csukják be
Fehér lányok a kaput.
Kendőt kötnek s a jutagyárba
Elviszi őket a vasút.

Bányászok
Az ő ekéjük görgő csille,
Keresztjük barna szénrakás,
A szántóföldjük akna mélye,
S a föld alatt az aratás.
De nekik nincsen pacsirtájuk,
Mely vígan szántja az eget,
Az ő daluk a bánya sípja
S feketék a reggelek.

Éjjeli műszak
Találkozunk az éjszakába,
Súrolják egymást útjaink,
Az én kezemben műszertáska,
Övében csáklya s a lámpa ring.
Műszakra járunk. Őt a tárna,
Engem a vajúdó kínja vár,
Köszöntjük egymást: Jószerencsét!
S kitér utunkból a halál.
A “siferesek”
Olyanok ők az emberek közt,
Mint madárban a verebek:
Amit a bányák elhullatnak,
Ők minden morzsát felszednek.
Reggeltől estig kint a hányón
Megtelik szénnel egy-két zsák,
Meleg levessel üres tányér
És nagy hanggal a kis kocsmák.

A csecsemőhalál, az alkohol és a tüdőbaj: ez volt harcának színtere. Nem volt könnyű. A családok zömében 8-10 gyerek kívánkozott életre, és ő érettük áldozta életét.

A kor változásait sem felejti el megénekelni. Ír a nagy királynőről, Mária Teréziáról, aki megvédte a szegény embert a kiváltságosok ellen, s aki egyszer a híres vendégfogadóban (mai községháza) szállt meg egy éjszakára.

Községháza
A vén falak közt téli éjjel
A múlt ráz rozzant ablakot
És keresi a nagy királynőt,
Ki egyszer régen itt lakott.
Most szegény ember ezer gondja
Lakja a termek polcait
És itt írják be egy nagy könyvbe
Az új világ magyarjait.

Az évek a sok munka miatt gyorsan teltek. A gyakori szülések, hova néha a szülésznő is meghívja, a napi rendelések, s gyógyítások, az éjszakai bezörgések, a haldoklók vigasztalása és a gyakori “jöjjön gyorsan, doktor úr!” egész embert követeltek, és ő nem tudta minden éjszakáját átaludni.

Közben a tudományos munkáját is végezte. Sorra jelentek meg a cikkek, tanulmányok, egészségnevelő, felvilágosító célzattal. S miközben dolgozik, hazaszeretet csendül ki újabb verseiből.

Foglalkoztatta a küzdelem a káros szenvedélyek ellen. Szót emelt, beszélt, írt az alkoholizmus, a dohányzás ellen a Pest megyei orvosnapokon, a visegrádi kórházban, az üléseken elnökölve és az előadói emelvényen. S mindig a napi élet, a gyakorlat érdekelte. Szerette a fiatalokat és meg is énekelte őket:

Iskola
Ezer és kétszáz csöpp fejecske
Magyar ábécét tanul ott
S Petőfi lelke cirógatja
A sok kis kócos nebulót.
Megállok néha ablakuknál
Titokban, észrevétlenül
S együtt mondom velük a leckét:
Hazádnak rendületlenül…

Körmenet
A büszke térdek meghajolnak,
A sok kis kéz virágot hint,
A földre szállott Isten mellett
Hitet teszünk szívünk szerint.
Egy utat jár a falu népe,
Egy nyelven egy imát dalol,
A lengő zászlók erdejében
Egy lett a Pásztor és Akol.

Búcsú
Nagyboldogasszony oltárképén
Kezet csókol a napsugár,
S ki tengeren túlvándorolt ki
Lélekben az is hazaszáll.
Fehérre meszelt házikókban
Megsült a kacsa s a kalács,
Gyerekre vár a hinta lova,
Legényre a leány s a tánc.

Esküvő
Előbb a gyárba jártak együtt,
Aztán vasárnap a táncba is,
S egy nyári este nyitva hagyta
A kertkaput a kis Maris.
Nem lesz már többé apjuknak se
Haragvó szóra több oka,
A pap elé hajnalban mennek,
Mert úton van a kisbaba.

Az újszülött
Az egyik ágyban két buksi lány
Alussza szőkén álmait,
A másikban az édesanyját
Gyötörgeti a harmadik.
Az apa vizet hoz a kútról,
A tűzre rőzseágat tesz,
A bábaasszony büszkén így szól:
Nem megmondtam, hogy fiú lesz!
Stefánia
Az első út Isten házába
A második ide vezet,
S én mint pap megáldom őket,
Ötszáz anyát és gyermeket.
Megáldom őket szívvel, szóval,
Ne legyen arcuk szomorú,
Boruljon rajtuk szép virágba
A magyar töviskoszorú.

Bár nincs róla hírünk, hogy ifjú korában részt vett-e az I. világháború harcaiban, de ő így ír mégis:

Frontharcosok
Imserjük egymás görcsét, gondját,
Ki volt huszár, ki őrmester,
Elmennénk ma is úgy, mint régen,
Ha menni kéne még egyszer.

Aztán lassan, de biztosan szárba szökken a vetése. Csökken a csecsemőhalálozás, szűnőben a tüdőbaj, és szeretetotthont kapnak a magatehetetlen öregek. 1940-ben megszűnt, illetve bezárt a kőszénbánya, s a Szt. János tó melletti bányakonzumot szeretetotthonná alakítják át, s itt 1977-ig, haláláig dr. Réthy Zoltán kezeli az Otthon betegeit.

És végül magáról ír:

A költő
Ködöt pipáló Piliseknek
A költő is lakója lett.
Amerre jár, ott felragyognak
A csillagok, a lányszemek.
Esténként ketten nézegetjük
A jegenyévé vált csodát,
És álmainkban patakokban
Csorognak kéklő ibolyák.

Én ezt kerestem
Én ezt kerestem: asszonyt, otthont,
Kicsiny fészket az ősi fán,
Bölcsők dalában megtaláltam
Az én dalom s az én imám.
Én ezt kerestem: munkát, gondot,
Hát gond után egy jó napot,
Én megköszöntem minden este,
Amit az élet megadott.

Falusi fészek
Ahol mint fecske fészket raktam,
Ahol daloltam a tavaszt,
Ahol barackfát ültetgettem,
Mint földimádó ősparaszt,
Ahol a három kis fiókám
Szemembe nézni megtanult,
Szívemről oltott rózsaágon
Virágát bontja már a múlt.

Az én falum
Kicsiny fészkünknek ereszt adtál,
Fiókáknak ringó bölcsőt,
Tavasz után a nyárt meghoztad
S a nyárban édes gyümölcsöt,
Ágyat vetettél éjszakánknak,
Hol a boldogságról álmodtunk,
Áldott legyen az országút is,
Mely hozzád vezet, kis falunk…

Szűkebb szakterülete: orvosi lélekan. A Magyar Psychológiai Szemlében, a Psychológiai Tanulmánykban, az Egészségügyi Munkában, az Egészségügyi Felvilágosításban, a Medicus Universalisban… stb. cikkek, tanulmányok sora jelzi a pálya állomásait.

Publikációi: (amire a család emlékezett):
1. A lelki tevékenység dinamizmusáról (Magyar Psychológiai Szemle XX. kötet, 3. szám, 1963.)
2. Az akaraterő dinamizmusának hajtóerői. (Psychológiai Tanulmányok. VIII.Akadémiai Kiadó Bp., 1965., 33-48. old.)
3. Érzéklet, érzelem és élmény (Magyar Psych. Szemle, XXIII. Kötet, 3. sz., 1966.)
4. A betegségszínlelés pszichológiai vonatkozásai III. Pest megyei orvosi napok, 1966.
5. Iatrogen károsodások a neurosisok területén. IV. Pest megyei orvosi napok, 1969.
6. Egészségügyi Felvilágosítás. 1969. X. 6.
7. Az atypusos heveny alkoholmérgezések orvosi ellátásának kérdése. (Medicus Universalis 1970. 3. évf. 2. sz.)
8. A szociális otthoni gondozás időszerű kérdései. (Egészségügyi Munka 1970. 17. sz. 248-68.)
9. A betegségbe menekülés lelki okai. (Eü. Munka 1971. 18. sz. 115-117.)
10. A betegotthonok gondozási feladatairól (Eü. Munka 1973. 20. sz. 81-86.)
11. Psychológiai problémák a nőgyógyászati gyakorlatban. (Magyar Nőorvosok Lapja 1973. 36. sz. 59-65.)
12. Egészségügyi Felvilágosítás (1975. 16. sz. 132-133.)
13. Az idős kor néhány problémájáról (Eü. Felvilágosítás 1975. 19. sz. 225.)
14. Az időskorúak lelki gondozásáról (Eü. Munka 1976. 23. sz. 70.)
15. Dr. Lóránd Sándor Jubileiumi Emlékkötet; 1978.
“Én így imádkozom” legszebb verseinek gyűjteményes kötete (Ányos K. 1938.)

“Vitézek” vagy hasonló volt a második kötete, de abból egyetlen példányt sem sikerült a faluban megtalálni.

Az “Én így imádkozom” kötetben a gyermekeiről írt versen a legszebbek:

Évike emlékkönyvébe
Rózsabimbóm, Kisleányom,
Életedet én megáldom:
Amerre jársz, napsugaram
Tavaszokban mosolyt arass,
Amerre visz földi útad,
Szíved nyisson zárt kapukat.
Éjed lásson fehér álmot,
Ébredésed vidámságot,
A nappalod lágy kenyeret,
Szelje neked a szeretet.
Aki ránéz két szemedre,
Tiszta lelked olvassa le,
S kire szemed reánevet,
Felejtse el a könnyeket.
Minden perc és minden óra,
Vezessen az örök Jóra,
Vezessen az örök Széphez,
Barna földről kéklő éghez.
Rózsabimbós, Kisvirágom,
Légy boldog a nagyvilágon!

A két fiam
Egyik mokány kis legényke,
Rá se néz a fehérnépre,
Ha megbántják, el nem tűri,
Azon menten visszaüti,
Csákóját fejébe vágja
S menni készül a csatába.
De a másik sose játszik
A többivel katonásdit,
Szereti a békát, csendet,
Ha megsértik, inkább enged
És titokban, ha nem látják,
Széjjelosztja uzsonnáját.

Mind a kettő apja-fia:
Egyik elszánt pacifista,
Másik dacos, kemény székely,
Nem egyez a testvérével, –
Mintha csak azt jelentené:
Lelkem szakadt bennük ketté.

Egy német nemzetiségű községben dívott babona (Egészségügyi Felvilágosítás 16. sz. 132-133. 975. Dr. Réthy Zoltán körzeti főorvos, Pilisvörösvár, Pest megye):

Munkájának összefoglalása: A Budapest közelében levő Pilisvörösvár községben még a harmincas évek során is ismert volt egy helyi sajátosságnak mondható kuruzsló eljárás, amelyet a falu német nemzetiségű őslakossága “braucholás”-nak nevezett. Lényege az ún. lázcédula (“Fieber-Zettl”) alkalmazása volt, amelyre a javasasszony szertartás kíséretében három bűvös szót írt fel, s amelyet a betegnek (főleg lázas és sírógörcsös gyermeknek) 9 napig kellett a nyakban, cérnára fűzve viselni, és utána elolvasás nélkül a tűzbe dobni. Ez, a ma már megszűnt babonás gyógymód még a német óhazából származik, s Magyarország más községében nem volt ismeretes.

Feloldozás

Az életemnek mindent megbocsátok:
A harcokat, a könnyeket,
A nappalt és az éjszakákat,
Álmokba sikkadt perceket.
Legyen feledve minden dallam,
Amit a földnek énekelt a szám,
Legyen temetve minden emlék,
Mit bimbózott a bűnök tavaszán.
Én megbocsátom életemnek
Hogy hittem neki, mint a gyermek
És piros szívet faragott meg
Muzsikáló játékszernek.
Én megbocsátom: fegyvert adott
Munkára termett két kezébe,
Hogy hősnek akart keresztelni,
Hogy vitt ki véres harcterekre.
Céltábla voltam nyílt hegyháton,
Ez sem volt más, csupán tréfa, –
Elmondhatom az életemnek:
Azért boldog is voltam néha.
Feloldozlak: most menj békével,
Én megbocsátok neked mindent,
S ha útra kelek, megbékélve
Hagyhatlak téged éltem itt lent.
Én megbocsátok minden sóhajt
És minden elsírt könnyeket,
De jaj!
Azt sosem tudom elfeleni,
Mikor az anyám értem könnyezett…

Keresztúton  c. versében benne van a teljes érzelemvilága:
… A nevedben követelünk
Egy fehérebb, jobb világot,
Kenyeret az éhezőnek
Elnyomottnak szabadságot.
A gyermeknek meleg otthont,
A munkásnak igazság-bért,
Adjon, kinek Isten adott
S ne kérdezze senki: Miért!
Vég nélküli kersztúton
Visszük mi is a keresztet:
Támadj fel a szíveinkben
Megfeszített, szép szeretet!

Részletek Puszta (Katona) Sándor: A Stefánai 10 éves jubileumára c. verséből, melyet dr. Réthy Zoltánnak írt 1933-ban:
1., 4., és 8. szakasz:
Mint szél hord magot s ahol leejti,
Virág lesz, bokor, jegenye-sudár,
Úgy hulltál ide Erdély ős szívéből
s második hazád lett Pilisvörösvár.
Tíz éve áll a Stefánia háza,
Tíz éve él benn a szeretet,
Tíz éve, Istenem, izmos magyar jövő,
Megmentettél mennyi gyermeket!
Megtartani mindegyes magyart,
A gyermeket, bennük leszünk nagyok.
Hallod, orgonál a Pilis rengetege,
S csendülnek jövőbe zengő kardalok!

Hite, belső énje és gondolatvilága tárul elénk a “ Meggyónom nektek ” c. verséből:
Testvéreim, én nektek megvallom, gyónom:
Néha szégyellem úri mivoltom.
Vasalt kalapom, gallérom prémjét,
Új lakkcipőmnek tükörszín fényét,
S félek, nehogy nyakkendőm selymét
Sorsukat szitkozva megirigyeljék
Azok, kik rongyosan, éhesen fázva
Találkoznak az utca sodrába.
Szégyellem lakásom három szobáját,
S mikor csizmás vendégek csodálják
Az antik órát, szőnyeget, vitrint,
Nem látják ők a munkát, gyötrelmet, kínt,
Amivel dolgoztam, hogy enyém legyen,
Ők csak a csillárt látják és szégyellem
A polcon hivalgó ezüstös táclát,
Kávés csészémnek márkás zománcát.
Szégyellem testvér mindezt, mert tudom:
A Mester egykor nem ezen az úton
Járta a vérző, könnyező világot,
S barátai voltak ácsok, meg halászok.
Szeretnék néha ruhámra egy foltot,
Elkerülni messze fényűző boltot,
Szeretnék én is a szegények jogán
Átjutni egyszer a keskeny tű fokán.
Járni, mint Ő járt: tisztán, egyszerűen,
Asztalán nem volt pecsenyés menü sem,
Szobája felett virágos mennyezet, –
Egymaga vitt egy fekete keresztet,
Nem volt igénye cirkusz és színház
S ma mégis megváltó Istennek hívják.
Testvér, én nektek megvallom, gyónom:
Szégyellem néha úri mivoltom…
Ezt a versét dr. Szentiványi Róbert plébánosnak ajánlotta.
1977. október 2-án hunyt el, s okt. 4-én temették el a vörösvári temetőben. Búcsúzzunk el az ő szavaival:
…Álmunk felett őrséget állnak
A Pilisek, a szép hegyek,
Érezzem magam úgy, mint otthon,
Erdélyben, hogyha elmegyek.
Fogarasy-Fetter Mihály

Dr. Réthy Zoltán körzeti orvos
Pilisvörösvár Város Díszpolgára  »

Hírek []
Események []
Dokumentumok []
Aloldalak []