Vissza
posztumusz
r.k. plébános
Sírja: Székesfehérvár, szemináriumi templom kriptája
Pilisvörösvár Város Díszpolgára
(posztumusz)
Ohmüllner Márton 1897. október 16-án született Torbágy (német nevén Kleinturwal) községben, népes parasztcsaládban. Elemi iskoláit Torbágyon végezte.
Az I. világháború közepén behívót kapott a frontra, majd orosz fogságba került. Ott, a fogságban vált világossá számára, hogy papként kell az emberekért dolgoznia. 1918 végén, egyik éjjel, barátaival sikerült megszökniük a táborból. 1919 őszén már a budapesti Hittudományi Egyetemen találjuk Márton atyát, mint boldog kispapot. A szemináriumban olyan kiváló tanárai voltak, mint például a nagy dogmatikus, Schütz Antal. Tanulmányait jeles eredménnyel végezte. Székesfehérváron szentelték pappá 1923. június 25-én. Első szentmiséjét Torbágyon celebrálta, 1923. július 1-jén.
Papi pályájának első állomása Budakeszi volt, itt működött káplánként 1923-tól 1927-ig. Ekkor vette szokásba, hogy vasárnap délután, a litánia után elment valamelyik utcába, leült egy-egy családnál a ház előtti kis padra, és elbeszélgetett a család tagjaival. Így ismerte meg hívei problémáit és lelki igényeit. A társalgás végén mindig megkérdezte, van-e beteg az utca lakói között. Ha volt, megkérdezte, hogy ki az, hol lakik, és máris indult a beteg felkeresésére. Bekopogott, elbeszélgetett a beteggel, türelmesen végighallgatta panaszait, kéréseit. A társalgás csaknem mindig töredelmes szentgyónással végződött, így a betegek megtisztult és megbékélt lélekkel viselték tovább életük terheit.
Négyévi budakeszi szolgálat után Márton atya Zsámbékra kerül, itt volt káplán 1927-től 1931-ig. Majd Vértesacsa következett, ahol már plébánosként szolgált 1931-től 1934-ig.
1934-ben Márton atya Pilisvörösvárra került plébánosnak. Nagy lelkesedéssel tanította a gyerekeket és a fiatalokat, irányította a Szívgárdisták csoportját, a parasztcsaládok és iparosok gyerekeiből alakult Jézus Szíve Egyesület leánykörét illetve legényegyletét. Két nyelven tartotta a hittanórákat: magyarul és németül. A gyermekek nagyon szerették őt.
Márton atya nemcsak a fiatalokat szerette, hanem a szegényeket is. Koldusok, kéregetők gyakran keresték fel a plébániát. Mindenkinek adott, pedig ő maga is szegény volt. Adományát mindig sajátkezűleg adta át, és mindig volt a koldushoz egy kedves szava is. Ha ideje engedte, szívesen elbeszélgetett vele. Ha a szegény kéregető éppen ebédidőben érkezett, asztalához ültette, és együtt evett vele.
1939-ben Shvoy Lajos püspök atya lelki igazgatóvá nevezte ki Székesfehérvárott, a szemináriumban. Itt működött 12 éven át, 1951-ig. Papi életének fő tevékenysége a gyóntatás volt. Az ország minden részéről jöttek hozzá a hívek, hogy gyóntatószékében megtisztuljanak, bajaikban vigaszt és eligazítást kapjanak.
1951-ben Vértesboglárra helyezték, itt volt plébános 1951-64-ig.
1964-ben nyugalomba vonult. Nyugdíjas éveiből másfelet Alsószentivánon töltött, a többit a székesfehérvári papi otthonban töltötte. Ekkor is sokat dolgozott, állandó gyóntató volt a szemináriumi templomban. Fáradhatatlan volt a gyóntatásban.
A halál a budapesti Széher úti kórházban érte utol 1975. január 9-én. A lelkek szolgálatában megfáradt testét a székesfehérvári szemináriumi templom kriptájában helyezték örök nyugalomra 1975. január 16-án.
Ohmüllner Márton atya a Budai-hegyvidék németjeinek papja, a magyarországi németek feledhetetlen fia volt. Káplánként és plébánosként kizárólag német egyházközségekben: Budakeszin (Wudigeß), Zsámbékon (Schambek), Vértesacsán (Otschau), Pilisvörösváron (Werischwar) és Vértesbogláron (Boklar) működött. Plébánosi működése olyan mély nyomokat hagyott a pilisvörösvári hívek szívében, hogy még most, 70 év után is sokan emlékeznek rá, különleges tisztelettel és szeretettel.
Fogarasy-Fetter Mihály tanár úr 1999-ben külön cikket szentelt neki az Akik itthagyták lábuk nyomát c. kéziratos könyvében. Többek között ezeket írta róla: “Ohmüllner Márton plébános …Vörösváron minden hívőnek példaképe volt. . Úgy élt, mint egy szent. Élete tartós példát adott nekem egész létemre és gondolkodásomra vonatkozóan.”
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) Kt. sz. rendeletében biztosított jogkörében eljárva Ohmüllner Márton egykori pilisvörösvári plébánosnak példamutató papi élete, erkölcsi nagysága, mindenkire kiterjedő szeretete, különösen a szegények és a betegek iránt tanúsított segítőkészsége, a pilisvörösvári ifjúság vallási és erkölcsi nevelése, a pilisvörösvári hitélet elmélyítése, valamint a német nemzetiség lelkigondozásában kifejtett, évtizedekre kisugárzó áldozatos és áldásos tevékenysége elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.
Pilisvörösvár, 2012. október 23.
