Pilisvörösvár
Manhertz Károly dr. - nyelvtörténész
Manhertz Károly dr. - nyelvtörténész

Született 1942. május. 1-én, Pilisvörösváron.

Anyja Herbszt Anna, apja Manhertz Mihály szabómester volt. Érettségi után egy évig segédmunkásként dolgozik egy budapesti fröccsöntőgyárban, csak 1961-ben nyer felvételt az ELTE Bölcsésztudományi Karán német-magyar szakon. Tanárnak készül. Már gimnazistaként és egyetemistaként is állandó segítője a pilisvörösvári könyvtárnak, részt vesz a kölcsönzésekben, alapító tagja a Fogarasy Mihály által vezetett Könyvbarátok Körének, aktívan részt vesz az ifjú értelmiségiek köre által rendezett programokon.

A családi környezet, a vörösvári németek mindennapi élete, az egyházi év szokásai meghatározták egy életre a pályáját. Az anyanyelvét, a vörösvári német nyelvjárást indítékként viszi magával. Két nyelven és két kultúrában szocializálódik. Akkor vállalja föl a német nyelvtudományos szolgálatát, amikor a történelmi események miatt mások éppen elfelejteni igyekeznek azt.

Egyetemi hallgató még, amikor az újonnan alakult vörösvári gimnáziumba hívják németet tanítani. Két osztályban tanítja a nyelvet, később is visszahívják érettségiztetni. Mivel akkor ott állást nem kapott, a diploma megszerzése után 1966-1981 között az Állami Balettintézet iskolájában tanít; 1972-től a gimnázium és általános iskola igazgatója.

Már a 60-as évek elején, egyetemi hallgatóként bekapcsolódott mestere és tanára Hutterer Miklós német nyelvjárásokkal foglalkozó szemináriumaiba. Érdeklődése egyre inkább a germanisztika felé irányul. Kutatási területe a hazai német nyelvjárások története, felgyűjtése, a nyelvföldrajz és nyelvszociológia művelése.

Diplomamunkája a pilisvörösvári német nyelvjárás történeti és hangföldrajzi leírása, majd a témát kibővítve a Pilis-hegység német nyelvjárásai címmel védi meg 1968-ban summa cum laude eredménnyel doktori disszertációját. (Ez később könyv alakban is megjelent.)

Ettől kezdve gimnáziumi munkája mellett megbízott előadó az ELTE BTK akkori Német Tanszékén, ill. Általános Germanisztikai Tanszéki Szakcsoportjában. Előadásokat és szemináriumokat tart a germán nyelvek történetéről, német nyelvtörténet és nyelvjáráskutatás témakörökben.

Professzora Nyugat-Magyarországon jelöl ki számára feladatot. 51 osztrák-magyar határmenti, németek által is lakott településen végez két-három éven át nyelvjárásgyűjtő munkát, amelyhez néprajzi kutatások is kapcsolódnak. Balftól-Szentgotthárdig végez terepmunkát, készít hangfelvételeket. A gyűjtött anyagot kandidátusi disszertációként nyújtja be az Magyar Tudományos Akadémiához. 1971-ben sikeresen megvédi “A Mosoni-síkság német nyelvjárásai nyelvszociológiai és nyelvföldrajzi vizsgálata” c. értekezését. Az MTA 45 utáni történetében ez volt az első hazai német nemzetiségi témával foglalkozó kandidátusi értekezés. A munka 1977-ben könyvalakban is megjelenik az Akadémia Kiadónál, német nyelven: Sprachgeographie und Sprachsoziologie der deutschen Mundarten in Westungarn címmel.

Középiskolai munkája mellett az egyetem szerződéses adjunktusa és docense.

1977/78-ban és 1980/81-ben Humboldt-ösztöndíjas az NSZK-beli Marburg-ban.

1981-ben kerül főállásban az ELTE Bölcsészettudományi Karára, előtte kinevezik egyetemi docenssé.

1981-ben megalakult a Bölcsészettudományi Karon Germanisztikai és Romanisztikai Tanszék, amelyet folyamatosan vezetett. Több évig volt a Germanisztikai Tanszékcsoport vezetője is. A Tanszéken irányításával többéves munkával elkészült a Skandinavisztika és Néderlandisztika szakok komplex tanterve, mely l986-ban került bevezetésre.

A Germanisztikai és Romanisztikai Tanszéken végzett oktató- és vezető munkája mellett változatlanul a német nyelvtörténet és dialektológia előadója volt a Német Nyelv- és Irodalom Tanszéken. Az új egyetemi tananyag kidolgozása és előadása mellett szűkebb kutatói területén – hazai német dialektológia – is eredményes tevékenységet folytatott. Számos önálló tanulmány, három tankönyv (főiskolai, illetve egyetemi jegyzet), nyolc önálló könyv, valamint öt sorozat szerkesztése (A magyarországi németek néprajza 18 kötet, a Magyarországi német tanulmányok 6 kötet, a Magyarországi németek népi mesterségei 4 kötet, SMPh = Modern Filológiai Tanulmányok 11 kötet, A magyarországi németek archívuma 3 kötet) jellemzi e téren munkáját. A hazai német nyelvjárásokról, a szaknyelvekről írott tanulmányai több nemzetközi folyóiratban is megjelentek.

1981-89 között több alkalommal előadássorozatot tartott vendégtanárként az NSZK-beli Augsburg és München egyetemein. 1984 óta témavezetője a “Magyarországi Német Nyelvatlasz és Tájszótár” című munkának.

Jelentős volt a Bölcsészettudományi Karon kari, illetve az Egyetemen az egyetemvezetői tevékenysége is. 1984. szeptember 1-jétől 1987. június 30-ig a BTK gazdasági és külügyi dékánhelyettesi, 1987. július 1-jétől pedig az egyetem oktatási rektorhelyettesi tisztét töltötte be.

A tudományos közéletben is aktívan részt vett, számos, a hazai nemzetiségi oktatás és kutatás irányításával foglalkozó bizottság tagja, illetve szakértője. 1985-1989 között az MTA I. osztályához tartozó nyelvtudományi bizottság titkára. A Német Néprajzi Társaság 1984-ben tagjai sorába választotta; választmányi tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, tagja ill. tiszteleti tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, alelnöke ill. elnöke (1994-ig) a Magyarországi Németek Szövetségének.

1989-ben művelődési miniszterhelyettes, a felsőoktatási és tudományos kutatási területet irányítja. E minőségében főbb tevékenységei:

  • az egyetemi oktatók rehabilitációja;
  • a PHARE TEMPUS programoknak kidolgozása, indítása;
  • felsőoktatási (FEFA) világbanki kölcsön előkészítése;
  • a volt MSZMP ingatlanok egyetemek, és főiskolák számára való átadása;
  • új nyelvtanár szakok alapításának előkészítése;
  • orosz nyelvtanárok átképzésének előkészítése és indítása;
  • a PRO RENOVANDA CULTURA HUNGARIAE alapítványrendszer létrehozásában való részvétel;
  • nemzetközi támogatások, felajánlások és kapcsolatok menedzselése.

1991-től a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkára 1992. február végéig; feladata a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek ügyének képviselete, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Törvény előkészítése.

A Bölcsészettudományi Kar Tanács 1990/91. évi szakterületi átvilágítása nyomán megszervezte a Germanisztikai Intézetet. Ez egyrészt lehetőséget teremtett az önálló Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékének létrehozására, másrészt pedig ezáltal kialakultak a kétlépcsős, egységes német tanárképzés intézményi keretei. A Germanisztikai Intézet létrejötte ebből az aspektusból úttörő jelentőségű.

1992. március 1-jétől a Germanisztikai Intézet vezetője. Július 1-jével átvette a BTK idegennyelvi világbanki projektjeinek koordinátori feladatait. Létrehozta a projektek menedzselését szolgáló irodát, annak infrastruktúráját.

1995-ben a Germanisztikai Intézet keretei között létrejött a Német Nemzetiségi Kutatóközpont, amely számos a hazai német kisebbség nyelvével, nyelvjárásaival és kultúrájával kapcsolatos projekt irányítója, a német nemzetiségi tanárképzés központja.

A Kari Tanács 1992. december 3-án megválasztotta az ELTE BTK dékánjává. 1993 óta a Kari Doktori Tanács elnöke és az Egyetemi Doktori Tanács tagja. 1996-ban újraválasztottak a Bölcsészettudományi Kar dékánjává és egyben a Germanisztikai Intézet igazgatójává is.

1994 óta az ELTE BTK Trefort kerti Rekonstrukciós Bizottságának elnöke. Dékáni megbízatása lejárta után 2000. augusztus 1-től rektori megbízottként irányítja az ELTE BTK Trefort kerti rekonstrukcióját.

2001. augusztus 1-étől ismét az ELTE BTK megválasztott dékánja és a Germanisztikai Intézet igazgatói tisztében is megerősítést nyert.

1997 óta tagja a Magyar Akkreditációs Bizottság Nyelvészeti, klasszika-filológiai és orientalisztikai szakbizottságának.

2000-től a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja.

Az elmúlt években számos aspiráns, kandidátus és PhD (Doktorandusz) hallgató témavezetője.

Az utóbbi 10 évben különösen öt német kisebbségi témában készült könyvét kell kiemelni:

– Vadalma, vadalma, magva, de keserű!
– Mosonszentjánosi Kódex
– Die Ungarndeutschen
– A magyarországi németek
– Volkstrachten der Ungarndeutschen

Mint a Germanisztikai Intézet igazgatója felelős kiadója a következő 1993 óta megjelent sorozatoknak:

  1. Budapester Beiträge zur Germanistik
  2. ELTE-Chrestomatie
  3. Landeskundehefte der ELTE
  4. Ungarndeutsches Archiv
  5. Németalföldi Irodalmi Szöveggyűjtemény Sorozat
  6. Néderlandisztikai Füzetek

Szakmai elismerései, kitüntetései:

Magyar Néprajzi Társaság tiszteltbeli tagja
Osztrák Nagybecsületrend a Tudományért és Művészetért I. osztály
Baden-Württenberg Kulturális Díja
Az NSZK Érdemrendjének Nagykeresztje
Pro Ethnographia Minotitatum
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata)
“Pilisvörösvárért” emlékérem, 2002. 

Hírek []
Események []
Dokumentumok []
Aloldalak []