Vissza
Amióta az eszemet tudom, színésznő akartam lenni, gyerekkoromban állandóan azt képzeltem, hogy színpadon állok, meséket, verseket, bábjeleneteket adtam elő családom nagy örömére. Egyszerűen nem volt kérdés, és biztos voltam benne, mindig is tudtam, hogy csak színésznő lehetek. Imádok énekelni, ezért elvégeztem a Színház és Filmművészeti Egyetem operett-musical színész szakát, Kerényi Imre osztályában, aki alapvetően prózai beállítottságú, így rengeteg prózát is játszhattunk. Dolgoztunk Koltai Róberttel, Bagó Bercivel, Léner Péterrel, Igó Évával, Huszti Péterrel, Avar Istvánnal, és még rengeteg nagy mesterrel, csodálatos volt az a négy év az egyetemen.
Harmadévesként megkaptam a Képzelt riport című musical egyik főszerepét, Beverlyt, Szolnokon, amire Szikora János, az akkori szolnoki direktor választott ki. Nagyon élveztem, és az egyetem elvégzése után egy évadra leszerződtem Szolnokra, ahol csodálatos szerepeket játszhattam, fantasztikus partnerekkel. Például a Chicagóban Roxy voltam, a Balfácánt vacsorára című vígjátékban pedig Mikó István partnere lehettem, ami fantasztikus élmény volt.
Szolnokon próbáltam épp, amikor megszólalt a telefonom, a Budapest Operett Színháztól kerestek, hogy vár rám egy kotta. Az új musical, Rudolf ősbemutatójára keresték a főszereplőket, részt vettem a meghallgatásokon, és megkaptam. Repültem a boldogságtól, amikor megtudtam, hogy enyém a szerep. A sikeres ősbemutató után leszerződtetett Kerényi Miklós Gábor, a színház igazgatója, és azóta az Operettszínház tagja vagyok, ami mindig is ott szerepelt legmerészebb álmaimban.
Boldog vagyok!!! Fantasztikus lehetőségeket, szerepeket kapok itt. Csókos asszony, Rica macája lehetek, ahol Csonka Bandi a partnerem, nagy találkozás volt, elsőre “egymásba szerettünk”, olyan színész, ember, és partner, amit szavakkal leírni nem is tudok. Továbbá Juliette Verdune-t játszom a Párizsi életben, az Abigélben Torma Piroskát, a Rudolfban Larisch grófnőt. Pár hete mutatták be Szőke András új filmjét, a Bakkermant, ahol én Badár feleségét alakítom, Natasát.
A példaképem édesanyám, akinek szerelmes vagyok a hangjába, és tehetségébe, és csodálom, hogyan tudja egyeztetni a művészetet a családdal, mert csodálatos édesanya is. Most éppen Amerikában turnézik, ahol imádják. Rengeteget tanultam tőle, gyerekkoromban állandóan énekelt nekem, és együtt is nagyon sokat énekeltünk. Hogy miért jó ez az egész színházasdi? Tudom, hogy közhely, de csak azt tudom mondani, hogy: szerelem, eleve elrendelés, egyértelműen vállalt boldog sors, ami olykor nehéz, és önemésztő, állandó megfelelési kényszerrel, és az örök kétellyel, kérdéssel, vajon jó vagyok-e? Imádom, megfulladok nélküle, mindig is erre vágytam.
Hidas Ildikó
(2008. május)
Peller Anna és a világpremier
Láttam, így nyugodtam állíthatom, Peller Anna kiválóan játszott a Rudolf című musical világpremierjén a Budapesti Operettszínházban. A Habsburg trónörökös, Rudolf főherceg és Vetsera Mária bárónő tragikus szerelmi történetét feldolgozó darab nagy közönségsikert fog aratni. Elsősorban azért, mert a műfaj keretein belül maradva jól jellemzi a kort, miközben elgondolkodtatva szórakoztat és szomorkodtat. A Habsburg ház története mindig hálás téma, és ezt a rendező Kerényi Miklós Gábor jól kihasználja.
A musical a Vereinigte Bühnen Wien, a Budapesti Operettszínház és a Szegedi Szabadtéri Játékok közös produkciója. A mű zeneszerzője Frank Wildhorn, dalszövegírója Jack Murphy, a hangszerelés Kim Scharnberg és Koen Schoots munkája. A szerzők a bemutató után tökéletesen elégedettek voltak a látottakkal, az öltözői híradó szerint meggyőződésük, hogy a musicalt angol változatban a Brodwayen is sikerre vinnék a magyarok.
Nos, ebben a darabban sziporkázott Peller Anna, aki Larisch grófnőt, Vetsera Mária barátnőjét alakította. Peller Anna 2005-ben kitűnő eredménnyel végzett a Színház és Filmművészeti Egyetem operett-musical színész szakán. Még harmadéves korában őt választották az egyetem legjobb énekes színészének. Az ifjú vörösvári művész pályája attól kezdve szinte meseszerűen alakul.
– Nagyon szerettem Kerényi Imre osztályába járni. Élveztem a tanulást, a munkát, a lehetőségeket. Vendégtanároktól is tanulhattunk, Kerényi Miklós Gábor például két kurzust is tartott számunkra. De más rendezők is figyelemmel kísérték a munkánkat. A vizsgaelőadás (Hegedűs a háztetőn) után Szikora János, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója szerződést is ajánlott nekem. Ezt boldogan elfogadtam, hiszen egy nagy múltú színházhoz hívtak, úgy éreztem, itt sokat fejlődhetek. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, című darabban Beverleyt játszhattam, a Chicagóban pedig, Roxyt – mondja.
– Azt kaptad, amit vártál?
– Nagyon élveztem a szolnoki munkát, mert egy valóban jó közösségbe, jó színházba kerültem.
– Most azonban nem Szolnokon, hanem Budapesten, a Rudolf című musicalben tűntél fel. Hogyan esett Rád a választás?
– Egyszer csak megcsörrent a telefonom, Kerényi Miklós Gábornak az Operettszínház igazgatójának a titkárnője hívott. “Van a maga számára egy kotta a színház portáján, az igazgató úr üzeni, hogy tanulja meg, és utána jöjjön be meghallgatásra” – mondta. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Kimondhatatlanul örültem, szinte repültem Budapestre. A meghallgatáson az igazgató mellett a külföldi produkció zenei vezetője is jelen volt. Két különböző dalt énekeltem, amelynek a kép és hangfelvételét elküldték a zeneszerzőnek is. Egy-két hét múlva behívtak egy második meghallgatásra is. Furcsa volt, mert Kerényi Miklósnál éppen vendégek voltak, őket hagyta ott, hogy újra meghallgasson. Elénekeltem a dalt, és már indultam is kifelé, amikor Kerényi utánam üzent, hogy enyém a szerep, Janza Katával felváltva én játszom Larisch grófnőt. Talán bolondságnak tűnik, de annyira boldog voltam, hogy egy ideig a falakat simogatva csak körbe-körbejártam a színházban. Jó ideig azt sem tudtam, merre járok, alig találtam ki az utcára. Csodálatos érzés volt.
– Hogy érezted magad a premieren?
– Óriási tapsot kaptunk, és én tudtam, hogy édesapám a testvéremmel együtt ott ül a nézőtéren és könnyezik a meghatottságtól. Mindannyian nagyon boldogok voltunk. (Édesanyám sajnos nem tudott eljönni, mert neki is fellépése volt.) Nekünk tapsolt Richard Dreyfuss, a sokak által ismert színész is, aki megtisztelte jelenlétével az előadást.
– Volt-e valamilyen visszhangja ennek a sikernek?
– Volt. A bemutató után Kerényi Miklós Gábor szólt, hogy mielőtt egy újabb évre leszerződnék Szolnokra, hívjam föl, mert beszélni akar velem. Majd később ő hívott fel, és szerződést ajánlott a következő évadra. “Több darabban is számítok magára” – mondta. Megtörtént a csoda, szeptembertől a Budapesti Operettszínház tagja leszek. Mindig erre vágytam, és most sikerült. Annyira örülök, hogy szinte madarat lehetne velem fogatni.
– Milyen darabokban játszol majd?
– Nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokon Larisch grófnőt alakítom a Rudolfban, amelyet szeptembertől az Operettben játszunk tovább. Ezen kívül a Csókos asszony című Zerkovitz darabban én leszek Rica maca, a Párizsi élet című Offenbach operettben pedig, Julietet játszom. E mellett szerepelek még a Vidám Színpadon a Démonológia, a Körúti Színházban az Én és a kisöcsém, a Spinoza Házban pedig, a Legénytoll, valamint a Kuplékirály című darabokban is.
– Ha jól tudom, szinkronizálsz is.
– Többször hívtak ismeretterjesztő filmekhez, reklámokhoz, de szinkronizálok mozifilmekben is. Benne voltam például, a Csajozós Filmben, a Rózsaszín Párduc, és a Hölgyválasz című filmekben is.
– Prózai darabokban nem játszol?
– Pillanatnyilag nem, de nagyon szeretnék. Szolnokon Mikó Istvánnal játszhattam együtt a Koltai Róbert rendezte, Balfácán vacsorára című darabban. Óriási élmény volt.
– Most is, amikor beszélgetünk, nevetsz, mosolyogsz, árad belőled az energia. Mindig ilyen vagy?
– Mindig! Állandóan nyüzsgök, és állandóan jókedvű vagyok. Talán azért, mert fenntartás nélkül szeretem az embereket. Belebetegednék, ha szeretet, és harmónia nélkül kellene élnem.
– Sok sikert kívánok, remélem, az Operettszínházban még sok nagyszerű alakítással örvendeztetsz meg minket.
– Köszönöm, ígérhetem, hogy mindent megteszek majd.
Én pedig örülök, mert azt hiszem, rájöttem, miért kedvelik Annát a kollégái, és miért szereti őt a közönség. Mert nemcsak tehetséges művész, hanem megnyerő egyéniség is. És ez manapság ritka, éppen ezért értékes jellemvonás.
A hírek szerint a Rudolf iránt nagy a közönség érdeklődése. Aki látni szeretné, jó, ha siet a jegyvásárlással. Ebben a produkcióban egyébként Peller Anna mellett két másik “falubeli”, is részt vesz. Vörös Tibor trombitásként, Dévényi Tamás pedig zenekari hangmérnökként járul hozzá a sikerhez.
Jó érzés ilyenkor vörösvárinak lenni.
Várhegyi Ferenc
(2006. július)
A legjobb
A legjobbnak lenni nem szerencse kérdése, hanem nagyon sok tehetségé és nagyon sok munkáé. A legjobbnak lenni megtiszteltetés és kihívás. Sokszorosan az, ha a szakmától érkezik. Ha a társak, akik amúgy egészségesen féltékenyek rád, fejet hajtanak. Tisztelettel, büszkén és örömmel.
Így hajtottak fejet a budapesti Színművészeti Egyetem hallgatói, mind a több százan, amikor Peller Annát a tanév legjobb zenés színészévé választották.
A színészegyetemen minden évben szavaznak a hallgatók arról, hogy maguk közül kit tartanak a legtehetségesebbnek. Általában végzős hallgatók nyerik el ezt a címet, ritkaság, hogy harmadikosra szavaznak. 2004-ben mégis egy harmadikos: Anna kapta a díjat, ami tündöklő tehetségének újabb bizonyítéka.
Rövid időn belül másodszor éri ilyen nagy megtiszteltetés fiatal tehetségeinket, hiszen tavaly Mészáros Bélát választották a egyetemisták a legjobb színésznek.
Gratulálunk mindkettőjüknek és további sikereket kívánunk.
F. A.
(Vörösvári Újság, 2004. július)
