Pilisvörösvár
Sister Elizabeth Manhertz (2005)
Sister Elizabeth Manhertz (2005)

A Szt. Erzsébet Otthon alapítója 

Pilisvörösváron született 1918. október 18-án kisbirtokos, szikvízüzemmel rendelkező, többgyermekes családban.

Az elemi iskolát Pilisvörösváron végezte el.

17 éves korában belépett a Jézus Szíve Népleányok Társaságába, korán felismerve, hogy életében a tartós értékekre vágyik, életét Isten és embertársai szolgálatának kívánja szentelni.

1949-ben illegálisan elhagyta Magyarországot a szerzetesrendek tervezett feloszlatása miatt.

Kanadai Hamilton városkában telepedett le, ahol egy évig házi segítőként dolgozott, majd Torontóban a Szent Ágoston Szemináriumba járt nyelvet tanulni, itt találkozott legelső jótevőjével Mr. Gibbonson úrral, aki támogatta azokat a terveit, hogy időskorúak számára otthont hozzon létre.

Álma Hamiltonban valósult meg 1956-ban, az első 8 személyes idősek otthona átadásával.
Kezdetben valamennyi – az igazgatói, szakácsnői, ápolónői, beszerzői – feladat ellátását el kellett végeznie.

1978-ban születet meg a terv egy nyugdíjas falu építésére. Ez a falu a Szent Erzsébet Village, amelyben 580 ház van, templommal, orvosi rendelővel, gyógyszertárral, bankkal, nyugdíjas otthonnal.

1985-ben a Magyarok Nagyasszonya Társaságnak (az egyetlen rendnek, mely működési engedélyt kapott 1950-es feloszlatás után) működéséhez szüksége volt rendházra és egy idősek otthonára, így született meg és épült fel az Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális Otthon Budapesten.

1980-as években Pilisvörösváron járva látta az idősek otthonát, felismerte, hogy a megváltozott körülmények között szükséges egy új otthon létrehozása. Egy olyan otthon létrehozása, ahol emberhez méltó módon élhet mindenki. Minden lehetőséget kiaknázott annak érdekében, hogy végül is 12 évvel ezelőtt átadásra kerülhetett a Szent Erzsébet Otthon, álmai Otthona, mely nemcsak a helyi és környékbeli, de az ország különböző részeiből érkező immár 250 idős ember számára biztosít igazi meleg otthont, biztonságot, szeretetteljes légkört.

A Szent Erzsébet Otthon felépítéséért és működtetéséért önzetlenül, nagy odaadással tevékenykedett. Az a cél vezérelte, ami egész életére jellemző, segíteni másokon, segíteni azoknak, akik rászorulnak. Munkájának köszönhetően a rászoruló idősek emberhez méltó módon élhetik napjaikat, szeretetben, gondoskodásban, olyan helyen, ahol megfelelő ápolásban, ellátásban részesülnek. Egyénisége meghatározó az Otthon életében, utat mutat a jövőre vonatkozóan is. Lélekben együtt él az Otthon lakóival és a dolgozóival, akik szeretik, tisztelik, becsülik. Ünnep számukra, ha szülőfalujában megjelenik.

Egész életével, önzetlenségével, segítőkészségével példát mutat valamennyiünk számára. Úgy segít másokon, hogy viszonzásra nem számít.

Karitatív tevékenységének elismeréseként 1996. október 23-án a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Tisztikeresztjét vehette át Göncz Árpád köztársasági elnöktől.

Pilisvörösvár, 2005. október 23.

Hírek []
Események []
Dokumentumok []
Aloldalak []