prelátus
2014 Csobánka, Templom köz 2.
Határozat: 134/1997(IX.29.) Kt. (Elhunyt: 2006.)
Pilisvörösvárért emlékérem (1997)
1929-ben született Csobánkán. 1946 márciusában egész családjával és faluja német lakosságával együtt elűzték Magyarországról. Ezt követően Heidenheim körzetében élt. Érettségi vizsgát Königstein-Tannusban a Szent Albert iskolában tett, majd teológiai tanulmányokat folytatott Königsteinben, Freiburgban (Svájc) és Rómában. 1952 nyarán szentelték pappá Uterägriben (Svájc).
Azután Ausztriában, Rosenburgban tevékenykedett, mint az egyházmegyei szeminárium prefektusa és rektora. 1957 januárjától vallás- és hitoktatóként dolgozott a Bodeni-tó közelében lévő Schloß Salem iskoláiban.
1973 szeptemberében Szent Pölten (Ausztria) püspöke kinevezte az ottani "Egyházi hivatások" vezetőjévé. 1981-83. között egyúttal a Canisius mozgalom – az ausztriai papi hivatásokat gondozó központ – irányítója volt, éveken keresztül pedig a bécsi Valláspedagógiai Akadémia professzoraként tevékenykedett.
A magyar püspöki kar egyetértésével, a német püspöki kar megbízásából 1989 szeptembere óta vezeti a Magyarországi Németnyelvű Egyházközséget Budapesten. A németajkú külföldiek mellett az otthonmaradt magyarországi németeket is ő gondozza Budapesten és környékén.
Ez a lelki gondozás már meglehetősen régen kezdődött, amikor kapcsolatba került Marlok István plébános úrral. A hatvanas évektől kezdve Marlok plébános úr rendszeresen meglátogatta Walper prelátus urat a Bodeni tónál és Bécsben.
1975-ben született meg egy németnyelvű énekes- és imakönyv terve. Walper prelátus úr nemcsak azt a feladatot vállalta, hogy a könyvet összeállítja, hanem gondoskodott a megfelelő pénzeszközökről is, s ő maga küldte el az imakönyvet az egyes családoknak.
1978-ban Mindszentek ünnepén lehetőséget kapott arra, hogy mint osztrák állampolgár Magyarországra utazzon. Ezt követően rendszeresen jött Vörösvárra, hogy prédikáljon, s a hívőkkel együtt ünnepelje a németnyelvű istentiszteleteket.
Marlok plébános úr példáját követve fedezte fel nagy szeretetét a magyarországi német honfitársai iránt. Így írta meg Csobánka című könyvét, melyhez az anyag nagy részét Marlok plébános úr bocsátotta rendelkezésére.
Magyarországra való áttelepülése után nem szakította meg kapcsolatait a budai hegyvidék németajkú falvaival, Vörösvárral, Solymárral, Pilisszentivánnal, sőt inkább elmélyítette és intenzívebbé tette azokat. Az volt, és ma is az a szándéka, hogy ezen községek németajkú lakosainak feltárja németségük gyökereit, melyek kereszténységükben rejlenek és ápolja azokat. E célból rendez újra és újra lelkigyakorlatokat Leányfalun, amelyeken kezdettől fogva részt vettek vörösvári katolikusok is.
Két év óta a Mariazellbe irányuló zarándoklatokkal ezen gyökerek további ágai próbálja meg feltárni és ápolni. Ezen zarándoklatok célja, hogy a résztvevők elmélyítsék hitüket Istenhez, őseikhez és anyanyelvükhöz való hűségüket.
Amíg nyugaton élt, gyakran részt vett magyarországi németek mariazelli/steiermarki zarándoklatain. Egy ilyen zarándokúton ünnepelte mintegy 1000 honfitársával 1952. július 16-án újmiséjét (primiciáját).
1991 januárjában apostoli jegyzővé (protonotárius) való kinevezésével az egyik legnagyobb kitüntetést kapta meg, melyet a Pápa adományozott. 1994. augusztus 31-én Dr. Paskai László bíboros a Budapesti-Esztergomi Egyházmegye kanonokjának nevezte ki.
Amikor a pilisvörösvári Gradus Egyesület és Óvoda alapításáról tudomást szerzett azonnal támogatta ezt a tervet, mert az ő elképzelésével is egybeesett a kereszténység és a németség összekapcsolása. Ő biztosította a kezdéshez szükséges első pénzeszközöket, melyeket Helmut Kohl szövetségi kancellár bocsátott rendelkezésére. Ezen kívül többször támogatta ő maga is anyagilag a Gradus Egyesületet.
Ennél azonban lényegesen többet jelent az ő évek óta tartó gondoskodó figyelme, a Gradus Egyesület, Óvoda és ezen keresztül Pilisvörösvár felé irányuló lelki és erkölcsi támogatása.