Vissza
asztalosmester
Az európai hírű, Magyarországon piacvezető konyha- és fürdőszobabútor-gyártó cég, a Bányai Bútorok Kft. alapítójának több évtizedes kimagasló szakmai teljesítménye, a város gazdasági fejlődéséhez való jelentős személyes hozzájárulása, a város hírnevének öregbítése, valamint példamutató családi élete elismeréseképpen.
Pilisvörösvárért emlékérem
Bányai-Braun József 1939. május 15-én született Pilisvörösváron, mindkét ágon tősgyökeres sváb családban. Édesapja Braun József asztalos, édesanyja Szatura Mária, háztartásbeli.
Általános iskolát Pilisvörösváron végezte. Már 8-10 éves korában segített édesapjának az asztalosműhelyben. 14 éves korában Budapestre került a Práter utcai szakmunkásképzőbe. 1955-ben szabadult fel, jeles bizonyítvánnyal. Miután felszabadult, segéd lett a Szikra Ktsz.-ben. Nappal ott dolgozott, esténként pedig otthon segített édesapjának a kis műhelyében.
1965. július 24-én megnősült, Peller Annát vette feleségül. Két éven át a Braun szülőknél laktak, majd 1966-ban a Kápolna utcában építkezni kezdtek. A ház másfél év alatt elkészült, 1967 júniusában költöztek be. Az újonnan épült ház szuterénjében egy ideiglenes műhelyt rendezett be, amely homokos volt és fűtetlen, de mégis lehetővé tette, hogy önállóan vállaljon munkákat.
1968-ban munkahelyet váltott, Solymárra ment a PEVDI nevű faipari cég kísérleti műhelyébe. Itt irodabútor prototípusokat terveztek, állítottak össze, és készítettek elő tömeggyártásra. Munka után otthoni műhelyében is sokat dolgozott: főleg mindennapi igényeket kielégítő bútorokat: asztalokat, ágyakat, szekrényeket, előszoba-falakat készített.
Közben sorra születtek meg gyermekei: József (1966), Péter (1968), Zita (1970) és Balázs (1975), s mivel a nagy család is már nehezen fért el a lakásban, a családi házat is bővíteni kellett.
Egy idő után már nem győzte a munkát, s előbb sógorai segítettek be a termelésbe, majd solymári kollégái közül is többen. Hamarosan szűkké vált a családi ház szuterénjából és a mellette lévő garázsból kialakított műhely, ezért 1976-ban a családi ház mellé egy 40 m2-es új műhelyt építettek.
Az új műhely elkészülte után elhatározta, hogy kiváltja az ipart, “maszek” lesz. 1978. május 1-jén megkapta az iparengedélyt, s ettől kezdve csak otthon dolgozott, négy alkalmazottal és a segítő családtagokkal. Mivel teherautója még nem volt, lovaskocsival helyi fuvarosok szállították ki a bútorokat a megrendelőkhöz.
A vállalkozás virágzott, egyre nagyobb híre lett, egyre több munkájuk lett, így rohamosan nőttek ki minden helyiséget. 1980-ban ezért egy újabb, 58 m2-es műhelyrészt építettek, de rövid időn belül ezt is kinőtték, úgyhogy a nagyobb megrendeléseket az udvaron kellett összerakniuk.
Az első teherautót 1985-ben vette, ettől kezdve a kész bútorokat ezzel szállították. Ebben az évben ismerkedett meg Budapesten egy ’56-os disszidens magyarral, aki Svédországban konyhabútorokat gyártott, a legkorszerűbb technikával, csúcsszínvonalon. Meghívására meglátogatta őt Svédországban, s látva az ottani példát, elhatározta, hogy véglegesen a csúcsminőséget célozza meg a tömegáruk helyett.
1987-ben egy újabb 120 m2-es új épületszárnnyal bővíttették otthoni telkükön a munkaterületet. Ebben ki tudták alakítani a gépműhelyt, a kéziműhelyt, a festőműhelyt, a forgácslapolót és egy összeszerelő helyiséget. Így összesen már 300 m2-esre növekedett a Kápolna utcai asztalosműhely. Mikorra elkészült, már ismét az újabb bővítés tervén kellett dolgozniuk, mert ekkorra már nagyon komoly megrendeléseik voltak Németországból, Ausztriából.
1988-tól ráálltak a magas minőségi követelményű, egyedi formatervezésű konyhabútorok gyártására.
1989-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron önálló bemutatkozásuk volt. A nemzetközi szakma is felfigyelt rájuk: még abban az évben meghívást kapott egy müncheni kiállításra, s ettől kezdve rendszeresen jártak kiállításokra, szakvásárokra. Ugyanebben az évben sikerült megvásárolniuk a Bányai Bútorok mai telephelyét, ahol hitelből és pályázati támogatásból építették meg a mai üzemcsarnok első blokkját. Attól kezdve két helyen folyt a gyártás: a Kápolna utcai műhelyben és az iparterületi új, 1000 m2-es csarnokban.
A rendszerváltozást követő 10-12 év a Bányai József számára egy sikertörénet volt. Sorozatos exportnövelő állami pályázatok révén egyik fejlesztés követte a másikat: 1994-ben elkészült a csarnok második üteme (egy 600 m2-es új csarnokrész), majd 1997-ben a III. ütem (egy újabb 600 m2-es csarnokrész: szerelőműhely, irodák, raktár). A cég ettől az évtől viseli a Bányai Bútorok Kft. nevet (addig Bányai József egyéni vállalkozóként működött). 2000-ben elkészült a IV. ütem (egy 350 m2 területű raktár), a még ugyanebben az évben az V. ütem (egy 200 m2-es bemutatóterem).
A folyamatos fejlesztéseknek, az alkalmazott csúcstechnikának és a termékek magas minőségének köszönhetően a Bányai Bútorok Kft. ma a legjelentősebb magyarországi bútorgyárak közé tartozik, konyha- és fürdőszobabútor terén piacvezető. A cégnek jelenleg 50 alkalmazottja van, éves termelésük 500 millió forint körül mozog. A termelés egy 3000 m2-es üzemcsarnokban folyik, termékeiket folyamatosan három bemutatóteremben állítják ki (Pilisvörösvár, Szeged, Budapest).
Bányai József tehetségével, szorgalmával, kitartásával egy olyan vállalatot épített fel, amely a családi vállalkozások mintapéldája lehet Magyarországon, de bárhol Európában is. Ezzel nemcsak magának és családjának, hanem egész Vörösvárnak hírnevet és dicsőséget szerzett, jelentősen hozzájárult városunk fejlődéséhez.
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Bányai József asztalosmesternek az európai hírű, Magyarországon piacvezető konyha- és fürdőszobabútor-gyártó cég, a Bányai Bútorok Kft. alapítójának több évtizedes kimagasló szakmai teljesítménye, a város gazdasági fejlődéséhez való jelentős személyes hozzájárulása, a város hírnevének öregbítése, valamint példamutató családi élete elismeréseképpen Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.
Pilisvörösvár, 2013. október 23.
