Vissza
Manherz Károly 1942. május 1-jén született Pilisvörösváron. Édesanyja Herbszt Anna háztartásbeli, édesapja Manhertz Mihály szabómester volt. Manherz Károly fiatal korától tanárnak készült. Már gimnazistaként állandó segítője volt a könyvtárban Fogarasy Miska bácsinak, alapító tagja a Könyvbarátok Körének, és aktívan részt vett az Ifjú Értelmiségiek Köre által rendezett programokon. 1961-ben nyert felvételt az ELTE Bölcsésztudományi Karának német-magyar szakára, ahol 1966 szerzett tanári diplomát. Diplomamunkája a pilisvörösvári német nyelvjárás történeti és hangföldrajzi leírása volt.
A diploma megszerzése után 1966-1981 között az Állami Balettintézet iskolájában tanított; 1972-től az intézet gimnáziumának igazgatója lett.
Balettintézeti tanári és igazgatói munkája mellett megbízott előadó volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Német Tanszékén, ill. az Általános Germanisztikai Tanszéki Szakcsoportjában. Előadásokat és szemináriumokat tartott a germán nyelvek történetéről, német nyelvtörténet és nyelvjáráskutatás témakörökben. Kutatási területe a hazai német nyelvjárások története, felgyűjtése, a nyelvföldrajz és nyelvszociológia művelése volt. Doktori disszertációját a diplomamunkáját kibővítve, „A Pilis hegység német nyelvjárásai” címmel védte meg 1968-ban, summa cum laude eredménnyel.
A következő két-három évben 51 osztrák-magyar határmenti, németek által is lakott településen végzett nyelvjárásgyűjtő munkát, amelyhez néprajzi kutatások is kapcsolódtak. A gyűjtött anyagot kandidátusi disszertációként nyújtotta be a Magyar Tudományos Akadémiához „A Mosoni-síkság német nyelvjárásai nyelvszociológiai és nyelvföldrajzi vizsgálata” címmel. A Magyar Tudományos Akadémia II. világháború utáni történetében ez volt az első olyan kandidátusi értekezés, amely magyarországi német nemzetiségi témával foglalkozott. Kandidátusi értekezését 1971-ben sikeresen megvédte.
1981-ben került főállásban az ELTE Bölcsészettudományi Karára, docensként. 1981-ben megalakult a Bölcsészettudományi Karon a Germanisztikai és Romanisztikai Tanszék, amelynek vezetője lett. Oktató- és vezető munkája mellett változatlanul a német nyelvtörténet és dialektológia előadója volt a Német Nyelv- és Irodalom Tanszéken.
Közben több önálló tanulmánya, három tankönyve és négy önálló könyve jelent meg, valamint szerkesztője volt több könyvsorozatnak (Magyarországi németek néprajza, Magyarországi német tanulmányok, Magyarországi németek népi mesterségei, Modern Filológiai Tanulmányok, Ungarndeutsches Archiv. 1984-től témavezetője volt a „Magyarországi Német Nyelvatlasz és Tájszótár” elkészítésének. A Nyelvatlasz 2008-ban jelent meg nyomtatásban.
1984 szeptember 1-jétől 1987 június 30-ig az Bölcsészettudományi Kar gazdasági és külügyi dékánhelyettese, 1987 július 1-jétől az egyetem oktatási rektorhelyettese. 1985 és 1989 között Magyar Tudományos Akadémia l. osztályához tartozó nyelvtudományi bizottságnak a titkára. 1989-ben művelődési miniszterhelyettes lett, a felsőoktatási és tudományos kutatási területet irányította. 1990-től közigazgatási államtitkár a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. 1991-től címzetes államtitkárként a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek ügyének képviselete, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Törvény előkészítése volt a feladata.
1992. március 1-jétől az általa megszervezett Germanisztikai Intézet vezetője. A 1992. december 3-tól az ELTE BTK dékánja, 1993-tól a Kari Doktori Tanács elnöke. 1994-ig elnöke a Magyarországi Németek Szövetségének.1996-ban újraválasztottak a Bölcsészettudományi Kar dékánjává, és egyben a Germanisztikai Intézet igazgatójává is. 2001. augusztus 1-jétől ismét az ELTE BTK megválasztott dékánja, és továbbra is a Germanisztikai Intézet igazgatója. 2006-ig a Dékáni Kollégium vezetője. 2006-tól 2010-ig az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási és tudományos szakállamtitkára volt.
Dr. Manherz Károly professzor úr számos szakmai elismerés és kitüntetés birtokosa: Baden-Württemberg Kulturális Díja (1984) – Osztrák Nagybecsületrend a Tudományért és Művészetért I. osztály (1990) – Ungarndeutscher Kulturpreis (1990) – Az NSZK Érdemrendjének Nagykeresztje (1995) – Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítványi Fődíj (1996) – Ehrennadel in Gold der Ungarndeutschen (1999) – Pro Urbe Budapest (2002) – Herder-díj (2003) – A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2002) – „A Kisebbségekért” díj (2004) – Pro Facultate Philosophiae-díj (2009) – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a szalaggal (2010) – ELTE Eötvös-gyűrű (2012) – Professor emeritus cím.
Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének 114/2018. (IX. 06.) Kt. sz. határozata díszpolgári cím adományozásáról
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Dr. Manherz Károly germanista, egyetemi oktató részére a magyarországi németség nyelvi és kulturális hagyományainak megőrzése és megismertetése, a pilisvörösvári német nyelvjárás és a pilisvörösvári kulturális hagyományok megőrzése érdekében végzett kiemelkedő munkája, valamint kiemelkedő tudományos, oktató és tudományszervező munkája elismeréseként a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.
Pilisvörösvár, 2018. október 23.
