Vissza
Már 12 éves koromtól fogva eljártam színi stúdiókba. Tehát gyerekkoromtól fogva érdekelt a színjátszás. A középiskola elvégzése után még fiatalnak éreztem magam a Színművészetihez, ezért egy évet Felsőfokú Ügyintéző Titkári szakon töltöttem. Aztán felvételiztem, de elsőre nem vettek fel (a második rostáig jutottam), aztán másodszorra sikerült. A köztes időszakot az Új Színházban töltöttem, mint stúdiós. Jó volt, sok barátot, tapasztalatot szereztem.
Aztán felvettek a Színművészeti Egyetemre. Felejthetetlen, izgalmas, fáradtságos, mind fizikailag, mind lelkileg nagyon megterhelő négy év volt. Máté Gábor, Horvai István osztályvezető tanáraimtól rengeteget tanultam (ez nem közhely), és azt érzem, színészi fejlődéseim mellett, emberileg is sokat értem.
Hivatalosan 2004 szeptembere óta játszom a Katona József Színházban, de játszottam már a Játékszínben, a Nemzetiben, az Új Színházban, Örkény István Színházban, nyáron itt-ott vidéken, az “A 38 Hajón” is felléptünk már. Ezen kívül nagy szerencsém, hogy külföldre is eljárunk egy-két darabbal. Voltunk már Dublinban, Párizsban, Portóban, felléptünk Németországban, Norvégiában, Finnországban, Olaszországban, cseh, lengyel, horvát, szerb, szlovák, orosz színházakban játszottunk, még Kolumbiába is elutaztunk egyszer.
Van egy pár darab a Katonában, amiben nagyon szeretek játszani. Sikerként könyvelhetem el talán, hogy elkezdtem dobolni, és alapszinten már megy is valahogy. Mi ez a hang? címmel van egy előadásunk, amiben dobolok.
Példaképem nincs. Inkább szeretek jó pár társulatot, és színészt itthon. A Pintér Béla társulat, a Krétakör a kedvencek. Színészek közül természetesen sok van, párat azért felsorolok: László Zsolt, Gyabronka József, Kerekes Éva, Máté Gábor, Csuja Imre, és még rengeteg, persze, a két nagy öreg azért ott szerepel a listán: Robert De Niro, Al Pacino és rengeteg külföldi európai színész, akiket ismeretlen filmekben láttam éjszakánként az m1-en, az m2-n és a Duna Tv-n.
Miért csinálom? Természetesen igaz, hogy a főszerepek eljátszása a cél, de alapvetően a színház szeretete nálam a lényeg. Imádok játszani, jó színészekkel, (ha összejön), jó rendezőkkel (ha összejön). Játszani, nevettetni, elgondolkodtatni, megrendíteni az embereket csuda jó, mégis a lényeg: valami olyat adni, ami eljut a nézőhöz, és hozzám is, hiszen én is változom és “érek”.
2008. május
Hidas Ildikó
