Vissza
posztumusz
cukrászmester
Szamos Mátyás 1918-ban született Szentendrén, egy szegény sorsú szerb családban. Eredeti neve Basits Mladen volt. Már kis korában elhatározta, hogy cukrász lesz.
A nagyhírű Auguszt E. József üzletében lett cukrásztanuló, ahol egy idevetődött dán cukrásztól leste el a marcipánrózsa készítésének titkát. Ez a munka annyira megtetszett neki, hogy szabadidejét is a marcipándíszek készítésével töltötte: műszak után otthon dolgozott tovább, nagy szorgalommal tökéletesítette a fogásokat, találta ki az újabb díszeket. 1938-ban tett cukrász szakmunkás vizsgát.
A második világháborúban katonaként szolgált, s fogságba esett. A fogságból hazatérve 1950-ig a Barna cukrászdában dolgozott, majd először a Gerbeaud, később az ebből, ill. a Hauer és a Flóris cukrászatokból alakult gyár, az Édesipari Egyesülés Cukrászati Gyárának alkalmazottja lett.
Közben megnősült: felesége Hajdú Margit lett, akitől három gyermeke született: Miklós, Gabriella és László.
1956 jelentős dátum Szamos Mátyás szakmai előmenetelében: a Hungária Kávéházban rendezett Országos Cukrász Kiállításon a marcipán- és karamell-kombinációjú földgömbjét a zsűri díjazta. A szakma is felfigyelt az ügyes, ötletes mesterre.
Ezután ismét az Auguszt-műhely ill. a Roham utcai „Bukta-gyár” következett, ahol a „díszposzt” vezetője lett. Az ő irányítása alatt heti 200-300 torta készült, karamell virágokkal és marcipánnal díszítve. Ezekben az években szinte minden jelentősebb kerületi és országos versenyt megnyert, vagy azokon előkelő helyezést ért el. Ekkor már nemcsak marcipándíszeket, hanem marcipánfigurákat is készített.
Az önálló iparűzést az 1960-as évek második felében a gebines cukrászok megjelenése tette lehetővé. A fiatal cukrászgeneráció már nem ismerte a cukrászatnak a marcipánnal foglalkozó ágát, így Szamos Mátyást kérték fel, hogy készítsen részükre marcipán virágdíszeket. Egyre több megrendelést kapott, esténként, hétvégenként az egész család marcipánfigurákat mintázott. Végül úgy döntött, önállósítja magát: kiváltotta az iparengedélyt, s 1968-ban Szamos Marcipán néven megalapította önálló marcipánkészítő cégét. Ezzel kezdetét vette a kétműszakos kemény munka: nappal a Dél-Budai Vendéglátóipari Vállalat Roham utcai termelőüzemében dolgozott a csemegeosztályt vezetőjeként, éjszaka pedig otthon készítette a marcipán virágokat és figurákat.
1970-ben vette az első marcipán hengergépet (valcni gépet), s a Pilisszántón bérelt, szerényen berendezett helyiségben kezdetét vette a Szamos névvel fémjelzett marcipánkészítés. Első segítői fiai voltak, aztán lánya és a felesége is bekapcsolódott a munkába. Először busszal, majd autóval maguk hordták az ország minden részébe termékeiket, ezáltal is népszerűsítve kezük munkáját.
A ’70-es évek közepétől a kisüzem Pilisvörösvárra költözött, s a Madách utcai épületben már 10 fő körüli létszámmal üzemelt. 1981-ben veje, Kelényi Gyula műszaki értelmiségi precizitásával, saját tervezésű gépek beindításával, jó munkaszervezéssel letette az üzemmé-gyárrá fejlődés alapjait. 1985-ben a mai helyére, a Szent Erzsébet utcába költözött a kisüzem. Ekkor már 15-20 fővel dolgoztak, külön helyiségben működött a 2-3 valcni gép, az előkészítés, a figurakészítés és a kis készáruraktár.
1987-ben a budapesti Párisi utcai cukrászda megnyitásával – ami azóta is a belváros gyöngyszeme – beindult a nagyobb arányú bonbon- és desszertgyártás. 1990-ben a Szamos család a kft. forma mellett döntött, a tulajdonos és a szakmai irányító Szamos Mátyás lett. A vállalkozás folyamatosan fejlődött, s ma már 3 épületben, több mint 500 alkalmazottal, nagyüzemként működik az alapító gyermekeinek és unokáinak vezetésével. A cukrászdákat és édességboltokat és gourmet házat üzemeltető cég több országba exportálja termékeit, belföldön az összes jelentős bolthálózatnak és számos szállodának állandó beszállítója.
Szamos Mátyást 1999-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki „A magyar cukrászmesterség legszebb hagyományainak fejlesztéséért és műveléséért és eredményes magánvállalkozó munkájáért.” Halálakor, 2002-ben az országos napilapokban megjelent nekrológokban így írtak róla: „Eldőlt a marcipánrózsa, meghalt a Marcipánkirály”.
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Szamos Mátyás cukrászmester, a nemzetközileg is elismert, pilisvörösvári székhelyű Szamos Marcipán Édesipari Termelő és Kereskedelmi Kft. alapítója részére a magyar cukrászmesterség hagyományainak művelése és továbbfejlesztése terén kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.
Pilisvörösvár, 2016. október 23.
