Vissza
Az UDJ jubileumáról
Április 30-án ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját az Ungarndeutsche Jungs (UDJ) zenekar. A kempingben tartott jubileumi rendezvényről és az együttes történetének elmúlt két évtizedéről beszélgettem otthonában Apollónia Györggyel. – A jubileumi buli tükrözte a zenekar elmúlt két évtizedét: a mindig változó felállás a különböző formációkat elevenítette fel időrendben. De hogy is kezdődött a történet?
– Szinte mindenki, aki Vörösváron ma sramlizenekarban játszik, annak idején Peregi Pista bácsinál tanult zenélni. 1984 és 1985 között mi is mindannyian Pista bácsihoz jártunk. Volt alkalmunk közösen is zenélgetni. 1986-ban alakult meg hivatalosan is az együttes: Holitska Norbi és a Braun Gyuszi volt a két harmonikás, Gechter Jancsi dobolt, Szép Attila és én trombitáltunk. Az együttes vezetője Szép Attila lett. 1990-ben Gechter Jancsi kiszállt. Az ő helyét Zwickl Márton vette át, akit mi csak “Papának” hívunk. A Start nevű zenekarban és elég sok más együttesben is megfordult azelőtt, mielőtt hozzánk csatlakozott volna. Ő más generáció, sok évvel idősebb, mint mi. A következő állomás 1995, amikor is bővült a zenekar egy taggal. Egy klarinétos, szaxofonos fiú csatlakozott hozzánk, a Csendes Zoli. Ez jelentős fordulópontot jelentett a zenekar életében. Zoli rengeteg bulit szervezett, nagy volt az ismeretségi köre. Sokfelé jártunk az országban. Ekkor jutottunk el az első sörfesztiválra is. A következő években több tagcsere is történt, de elmondhatom, hogy a zenekar történetében senkitől sem váltunk meg haraggal. Akik már nem játszanak velünk, mindig kisegítenek, ha szükségünk van rájuk. A mostani felállásunkban szinte mindenki játszik más hangszeren is, és mindenki énekel, ami nagy szerencse, mivel így nem kell egy embernek végig énekelnie az egész estét. A fő énekesünk Szép Attila, aki ezen kívül még gitározik, basszusgitározik és trombitál, Sax Norbert harmonikázik, Zwickl Márton dobol, Dóra László klarinétozik és szaxofonozik, Wieszt Árpád harmonikázik és basszusgitározik, én pedig trombitálok és gitározok.
– Hogy döntitek el, hogy ki milyen hangszeren játszik?
– Azzal telt az egész téli szezon, hogy kikísérletezzük, milyen felállással szólalnak meg legjobban a hangszerek. Emiatt cserélünk koncert alatt gyakran hangszert.
– Hány kazettátok, CD-tek jelent meg eddig?
– Az első kazettánkat 1993-ban adtuk ki. A következőből, 1995-ben CD is készült.
– Milyen a kapcsolatotok más vörösvári zenekarokkal?
– Mondhatom azt, hogy baráti viszonyban vagyunk. Ezt talán a jubileum mutatta meg a legjobban, amikor mindenki örömmel fogadta a meghívást. Mivel volt olyan zenekar is, amelyik éppen nem ért rá, a bulin végül is négy zenekar lépett fel. A Bravi Buam kezdte az estét, őket követte a Donau Power, a Lustige Spatzen, majd a Mondschein. Úgy érzem, nagyon jól sikerült az ünnep. Ezúton is köszönetet mondok a fellépő együtteseknek.
– Koncertekkel hogy álltok? Merrefelé léptek fel általában?
– Nagyrészt esküvőkön szerepelünk. Vannak kedvenc helyeink is, például a Vörösvári Camping, ahol mindig népes nézőközönség előtt játszunk. A húsvétvasárnapi buli különösen kellemes élményt jelentett számunkra. Nagyon izgultunk, hogyan fogadják majd az emberek az új felállást. Úgy érzem, nagyon jól sült el a dolog. Ha az információim jók, körülbelül 800 fizetővendég volt aznap.
– Külföldre szoktatok járni?
– Régebben gyakran jártunk külföldre. Volt olyan év is, amikor hétszer voltunk Németországban különböző fesztiválokon. Aztán itthon is elkezdett futni a szekér, és inkább az itthoni közönség igényeit kezdtük kielégíteni. Másrészről legtöbbünknek a munkahelyén problémát okoztak a külföldi szereplések.
– Ezek szerint a zenélés mellett mindnyájan dolgoztok is?
– Igen. Ilyen szempontból érdekes a mostani zenekar felállása. Zwickl Márton villanyszerelő, most már nyugdíjas. Szép Attila hentes, Wieszt Árpád fejlesztő mérnök, Sax Norbert a környék zeneiskoláiban tanít harmonikát, Dóra László a tűzoltózenekar főkarmestere, én pedig a piliscsabai zeneiskolában tanítok.
– Mik a jövőbeli terveitek?
– Szeretnénk visszatérni a gyökerekhez és minél több sváb zenét játszani. Úgy érezzük, ezt igényli most a közönség.
– Ha egy mondatba kellene megfogalmaznod, hogy milyen volt a hátatok mögött lévő húsz év, mit mondanál?
– Gazdag és fárasztó, teli szép dolgokkal és rossz dolgokkal, mindennel, amit az élet hoz magával.
– A jubileum kapcsán mit üzentek a közönségeteknek?
– Húsz évig még biztosan számíthatnak ránk; mi is számítunk rájuk.
Kókai Márton
(Vörösvári Újság, 2006. augusztus)
