Vissza
– Kezdjük a legelején: hogyan mutatkozna be azoknak, akik nem ismerik közelebbről?
Pilisvörösváron élek, itt dolgozom – ez a közösség mindig is fontos volt számomra. Faipari mérnök vagyok, belsőépítészettel, bútorgyártással és bútorszerelvény-értékesítéssel foglalkozó vállalkozás tulajdonosa vagyok. A közélet iránti érdeklődésem nem újkeletű: már jóval azelőtt rendszeresen jelen voltam a testületi üléseken, mielőtt képviselő lettem volna. Mindig is fontosnak tartottam, hogy értsem és átlássam, hogyan működik a város. Jelenleg alpolgármesterként igyekszem mindazt a tudást és tapasztalatot, amit az évek során megszereztem, Pilisvörösvár javára fordítani.
– Egy alpolgármesteri megbízatás sokrétű feladatkört jelent. Hogyan telnek a napjai ebben a szerepben?
A feladatok valóban sokrétűek és igénybe vevők, ez a munka nem munkaidőhöz kötött. A műszaki területek tartoznak elsősorban hozzám, de részt veszek stratégiai egyeztetéseken is, legyen szó hosszú távú tervekről vagy napi ügyintézésről. Reggeltől estig egyeztetések, pályázati előkészítések, jogi konzultációk váltják egymást. Emellett ott van a saját cégem koordinálása is, amit szintén nem lehet félvállról venni. Néha tényleg úgy érzem, egyszerre két ember feladatát próbálom ellátni – de tudtam, mire vállalkoztam.
– Alpolgármesterként nemcsak a döntések előkészítésében, hanem a végrehajtásban is részt vesz. Milyen kihívásokat jelent ez?
Ez valóban így van. Nem csak döntéshozóként, hanem végrehajtóként is szerepet vállalok. Korábban volt időszak, amikor két alpolgármester volt, majd az előző ciklusban egy alpolgármester és egy műszaki tanácsnok, a mostani felállásban ezek a feladatok egy emberre összpontosulnak. Ez sokszor komoly terhet jelent, hiszen rengeteg feladatot kell párhuzamosan koordinálni. Ugyanakkor ez lehetőséget is ad: így közvetlen rálátásom van a folyamatok minden lépésére, és ez segíti a gyorsabb, hatékonyabb döntéshozatalt.
– Hogyan látja jelenleg Pilisvörösvár közéletét?
Én egy nagyon élhető, szerethető városnak tartom Vörösvárt – sokszor mondom, hogy „falu”, a szó legnemesebb értelmében. Itt az emberek ismerik egymást, köszönnek egymásnak, odafigyelnek a másikra. Jó érzés, amikor az utcán megszólítanak, kérdeznek, érdeklődnek, elmondják kisebb-nagyobb problémáikat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a közéleti hangulat sokszor feszültebb a kelleténél, főleg az online térben.
- Mi lehet ennek az oka?
Manapság mindenki találkozik azzal a jelenséggel, hogy kicsit több lett a „fotelforradalmárokból”, akik azonnali ítéleteket mondanak a Facebookon, és nem is érdekli őket, hogy a másik fél mit mond, végig sem hallgatják. Én jobban szeretem, ha kérdeznek, informálódnak. Nyitott vagyok az érdemi vitára.
– Miért van ez vajon? Nincs meg a nyitottság bennünk egymás felé? Vagy kevesebb a személyes találkozó?
Részben a politikai váltás természetes velejárója ez. Az előző ciklusban egy markáns, többségi frakcióval dolgozó városvezetés működött, most egy új felállás van. Az ilyen változások mindig hoznak érzelmi hullámzást is – főképp azokban, akik korábban döntéshozóként vettek részt a város életében. A kihívás az, hogy ezen túllépjünk. Nem az a cél, hogy mindenben egyetértsünk, hanem az, hogy képesek legyünk kulturáltan, érdemben vitázni, és elfogadni, hogy léteznek alternatív megoldások is.
- Az ön közéleti pályafutásában is volt olyan, amit nem látott előre. Az induláshoz képest mi változott?
Mivel régóta foglalkozom közélettel, sok folyamatról tudom, honnan indult. 2018-ban jött egy szerveződés, a TEVÖ Egyesület, azt gondoltam, együtt tudunk működni, hiszen hasonló volt az értékrendünk és a habitusunk. A TEVÖ választási győzelme után voltak belső konfliktusok, amire én azt láttam jó megoldásnak, hogy függetlenként járnám tovább az utamat. Ezt nem bántam meg. Nehéz, de jó döntés volt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a tavalyi választásokon függetlenként sikerült mandátumot szereznem Mátrahegyi Erzsébet képviselőtársammal, pedig ez nem volt jellemző korábban Vörösváron. Független alpolgármesteri jelölésemet a testület is egyhangúlag megszavazta.
– Mit jelent önnek ez a fajta függetlenség a gyakorlatban?
Próbálom a lehetőségekhez képest távol tartani magam az egyesületi és pártpolitikától. Számomra a függetlenség leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem az számít, ki mond egy javaslatot, hanem hogy mi a javaslat. Ha egy ötlet szakmailag megalapozott és hasznos, akkor támogatni fogom, függetlenül attól, hogy egy párt, vagy egy civil szervezet tagja, vagy éppen egy magánember mondja. Ez egyszerre jelent szabadságot és felelősséget. Nem egy irányvonalhoz, hanem a város érdekeihez igazodom.
– Ön szerint merre van a fejlődés útja Vörösvár számára?
Az irányokat részben meghatározzák az előző ciklusban a TOP Plusz program keretében elnyert pályázataink. Jelentős, hosszú távra szóló fejlesztéseket tesznek lehetővé – ezeket most le kell vezényelnünk, minden részletre odafigyelve. Emellett a hétköznapi problémák megoldása is kiemelt feladat. Útfejlesztések, közműépítések, a külterületeken élők életkörülményeinek javítása – ezek mind-mind fontosak. Továbbá rengeteg teendő van a közlekedéssel, városüzemeltetéssel, a szórakozással, a szabadidővel, a sportokkal kapcsolatban is. Ám az emberek életét sokszor az apró dolgok megoldása segíti, amellyel a képviselőjükhöz, vagy akár a hivatalhoz fordulnak.
– Van csapatmunka? Tudnak egymásra számítani?
A hivatalon belül egyre jobban alakul az együttműködés. A testületen belül még mindenki keresi a saját helyét, ami egy új összetételű testület esetében természetes. Én bízom abban, hogy lesz valódi összedolgozás, ha mindenki hajlandó egy lépést hátralépni, és nyitottan állni a közös munkához. Hivatalon belül, úgy érzem, jól alakul a csapatmunka, azt látom, jól együtt tudunk dolgozni. Vannak olyan osztályok, ahol stabil az emberállomány, és van, ahol volt elvándorlás, például a pályázatokhoz a műszaki osztályon kellett erősítés, és érkeztek is új kollégák, akik nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a feladatokba. Ebben jó irányt látok.
– Emellett mi tölti még ki az életét? Szakma, család, hobbi?
A faipari mérnöki pálya mindig is fontos része volt az életemnek, a vállalkozásom a mai napig aktív. Van egy lassan kilencéves kislányom, aki eddig alkalmazkodott az én feladataimhoz, most viszont, ahogy egyre nagyobb, lassan már én alkalmazkodom az övéhez: kézilabda, úszás, néptánc… Szeretjük a közös városi programokat, horgászversenyeket, wellnesshétvégéket. Emellett vadászom is, és egy vadásztársaságnak vagyok az elnöke négy éve.
– Mi az, ami hajtja?
Talán a belső igény arra, hogy jól végezzem a dolgom. Van bennem egyfajta elvárás saját magammal szemben: ha én nem csinálom meg, akkor ki fogja? Emellett a hitvallásom az élni és élni hagyni szemlélet, partnerként fordulni egymáshoz a munkában, magánéletben is.
– Ha lenne egy kívánsága Pilisvörösvár számára a következő évre, mi lenne az?
A fejlődéshez – ahogy Montecuccoli mondta a háborúról – három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Tervekkel jól állunk, tudjuk a feladatunkat. A kérdés mindig az, tudunk-e mellé forrást rendelni. Mi ezen dolgozunk – hogy ne csak terveink legyenek, hanem megvalósuló eredményeink is.
Sólyom Ágnes
