Vissza
Fetter Erikről már több ízben beszámolt a Vörösvári Újság, például kiemelkedő eredménye kapcsán a Giro d’ Italia kerékpárversenyen, vagy amikor 2021-ben magyar bajnoki címmel tért haza. Ezúttal a megszokottnál kötetlenebb hangvételben beszélgetett vele a lap munkatársa annak apropóján, hogy sportteljesítményét az önkormányzat 2022-ben Pilisvörösvárért emlékéremmel díjazta.
Mi jut eszébe Pilisvörösvárról?
Az otthonom. A sport miatt rengeteg időt töltök a nagyvilágban és jóval kevesebbet idehaza. Ám amikor Vörösváron vagyok, mindig hazaérek. Úgy gondolom, mindenki ismeri a „mindenhol jó, de legjobb otthon” érzést. Én ide születtem, itt jártam óvodába, általános iskolába, gimnáziumba, mondhatni Vörösvár-centrikusan cseperedtem fel, ezért igen szorosan kötődőm a településhez.
Miként viseli a család a távollétét?
Az, hogy sportoló lettem, nem egy hirtelen jött dolog. Lépésről lépésre jutottam el arra a szintre, ahol most tartok, és ezen az úton végigkísért a családom, egészen az első naptól kezdve. Hatéves koromtól kezdődően támogattak a kerékpározásban, mondhatni az eredményeim nagy része a mi csapatmunkánknak köszönhető, ezért talán már könnyebben kezelik a hosszabb utazásokat, távolléteket.
A családnál nincs erősebb kötelék…
És nincs nagyobb támasz! Jó példa erre a nagymamám, aki, amikor idehaza vagyok, minden nap főz rám. Mivel speciális diéta szerint étkezem, így ő is új dolgokat tanult meg, új felfogásban készíti az adott fogást, ezzel pedig nagyban segíti az utamat.
Az édesapja szintén közismert sportolónak számít a környéken. Miként hatott önre egy ilyen példakép?
Szüleim már kisgyermekként is hétvégéről hétvégére vittek magukkal a különféle versenyekre. Apukám volt a szerelőm, az edzőm, a menedzserem. Nem erőltette, hogy profi legyek, sőt inkább a tanulás irányába terelt, de engem mindig is leginkább a sportok érdekeltek.
A Pilis Cross Country Club (PCCC) meghatározó pontja a karrierjének.
Az ő színeikben kezdődött el a sportkarrierem, sokat köszönhetek a csapatnak, főként Benkó Lászlónak vagy Makács Gábornak. Előbbi a csapat vezetője, utóbbi pedig edzőm volt. Egyébként viszonylag sok edző kezei között megfordultam, akik mind a környékről származtak. A bátyám is a PCCC-ben versenyzett, és bár ígéretes tehetség volt, végül más dolgokban találta meg magát.
Van a környéken kedvenc edzési pontja?
A bringasuli szakosztályának, ahol édesapám az edző, van egy bejáratott edzőpályája a ligeti erdőkben. Sokat jártam arra, és ha tehetem, a mai napig elgurulok a város azon részébe. Kis túlzással a közeli dombok és erdők minden szegletét ismerem, amit be lehetett kerékpárral barangolni.
Ön nagyon fiatalon komoly felnőttként kell hogy élje az életét, hiszen élsportoló. Megmaradtak mindemellett a gyermekkori barátok?
Abszolút, gyakran találkozom velük, ha itthon vagyok, keressük egymást. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a kapcsolatok ne tűnjenek el, mert lehet az ember bármilyen jó egy sportágban, ha elveszti az embereket maga mellől, azt nem lehet mással kárpótolni.
Van valami, ami a kerékpározás mellett kikapcsolja?
Gyerekként 13 éves koromig versenyszerűen kosaraztam, és napjainkban is nagyon érdekel a sportág, azon belül is az amerikai NBA-liga történései. Most éppen a Michael Jordanhez kötődő legendás vezetőedző, Phil Jackson könyvét olvasom.
Tehát Bulls-rajongó?
Meglepő módon nem, jelenleg a Golden State Warriorsnak szurkolok, a kedvenc játékosom pedig Stephen Curry.
Mind legendás játékosok, számos elismeréssel. Ön mit érzett, amikor átvehette a Pilisvörösvárért emlékérmet?
Nagyon örültem neki, mert dédnagypapámnak is van egy hasonló emlékérme, amelyet minden nap látok idehaza, hiszen megbecsült helyen van kitéve a falra. Bízom benne, hogy szüleim és a családom is büszkék rám.
(Kókai Márton)
A Vörösvári Újság legújabb számát ide kattintva éri el online.
