Vissza
Görögh Attila tízéves kora óta él Pilisvörösváron, a világ leghíresebb országútja, a 66-os út – a Route 66 – pedig már gyermekkora óta elvarázsolta. Negyvenes éveiben végül eljutott erre a legendás helyre, élményeiről pedig könyvet írt, erről beszélgetett vele a Vörösvári Újság munkatársa, Kókai Márton.
A zenei újságíróként is dolgozó író elmondja: meghatározó gyermekkori élményei a muzsikához és a filmekhez kötődnek. Az amerikai westernfilmek, a Szelíd motorosok című hollywoodi klasszikus és a rock, valamint a blues zenei műfajok, ahogy ő fogalmaz, „beütöttek nála”, úgy szívta magába ezt a kultúrát, mint szivacs a vizet.
A filmek és a rock and roll életérzés, ezek misztériuma pedig az USA-ban kéz a kézben jár a 66-os úttal. Bobby Troup örök érvényű klasszikus dala és feldolgozásai Chicagótól Los Angelesig számos ikonikus városon át szolgálnak egyfajta térképül azoknak, akik az ötvenes, hatvanas évek rock feelingjét, az akkor nyüzsgő kulturális vibrálás utóéletét meg akarják ismerni.
Ez a dal szolgált Attilának és társainak – ugyanis az utazásra többen vállalkoztak, de csak ő és egy gyermekkori barátja teljesítették elejétől a végéig – egyfajta útvonalként a 40 napos kaland során. Merthogy kalandról volt szó, ahhoz nem fér kétség! Amikor az út kiemelkedő pillanatairól faggatom, a szerző csillogó szemmel mesél az Utah államban, a navahó indiánok rezervátumában található Monument Valleyről, amely bár az egyik kakukktojása ennek az útnak, hiszen nem szigorúan a Route 66 része (körülbelül 700 kilométerrel van tőle arrébb), mégis itt játszódik számos klasszikus westernfilm és a Szelíd motorosok nagyja is.
Más jellegű, de ugyancsak komoly élmény érte őt, amikor St. Louis városában felkutatták Chuck Berry szülőházát, amely az Egyesült Államok egyik legveszélyesebb utcáján található. Lényegében egy téglaépítésű munkásházról van szó, mely körül a helyi bandák, drogdílerek élik „hétköznapi életüket”, mondhatni: mint a filmekben. Nos, egy ilyen környékre tévedtek be kocsival, megállni nem mertek, mert látták az emberek övéből kikandikáló fegyvereket, de néhány fotót sikerült készíteniük a legendás zenész házáról, amelyet egyébként a helyi lakosok nagy becsben tartanak.
Szintén életre szóló élményként emlékezik vissza Attila a Los Angeles-i Rainbow bárra, egy olyan helyre, ahol Marilyn Monroe esküvőjén még a király, Elvis is megfordult, később pedig a Motörhead rockbanda legendás énekes-basszusgitárosának, Lemmynek a törzshelye lett. Itt találkoztak Attiláék teljesen véletlenül az amerikai rapbanda, a Cypress Hill tagjaival, akik kíváncsiságból megkérdezték tőlük, milyen nyelven beszélnek, majd utána egy órán keresztül barátkoztak, végül pedig még egy buliba is meghívták a magyar srácokat. Egészen hihetetlen történetek, többet nem is árulok el, legyen a felfedezésük az olvasók öröme!
Érdekességként megemlítem, hogy az útból egyébként Attila nem akart könyvet írni, de mivel négy cikke is megjelent útinaplóként, úgy érezte, képes lenne hosszabban, a saját magának készült fotókkal illusztrálva elmesélni ezt a sorsát meghatározó történetet. Az elhatározásból pedig – kisebb nehézségek árán – végül a Harley Davidson támogatásával megvalósult álom lett. És az álmodozásnak nincs vége, Attila ugyanis két új témát is forgat a fejében: egyrészt meg akarja írni a Sziget Fesztivál történetét, mert 1993 óta folyamatosan jár a rendezvényre, ahol egy időben dolgozott is, másfelől pedig két éven belül teljesíteni szeretné a Zene útját, a New York és New Orleans között húzódó blueszenei „El Camino”-t. A fiatal vörösvári szerző tehát még csak a bemutatkozáson van túl...
