Vissza
Mesélne egy kicsit arról, milyen volt a gyerekkora Pilisvörösváron?
Pilisvörösvár számomra nem egyszerűen lakóhely, hanem a gyökereim és az identitásom meghatározó része. Születésem óta itt élek, tevékenyen végigkísértem a település fejlődését az elmúlt évtizedekben. Gyermekkoromat a Szabadság utcában, a Vásár téri iskolával szemben töltöttem, ahol szüleimmel és nagyszüleimmel éltünk együtt. Ez a többgenerációs, élettel teli környezet már korán megtanított az idősebbek tiszteletére, a velük való együttélésre és a hagyományoknak nemcsak a megbecsülésére, hanem a továbbvitelére is. Később az Iskola utcába költöztünk, így a város több pontjához is erős kötődésem alakult ki. Két meghatározó élményt emelnék ki ebből az időszakból, amelyek a későbbiekben is formálták gondolkodásomat: a rendszerváltással járó társadalmi átalakulást és a cserkészetet.
Mit jelent az Ön számára az, hogy gyerekkora óta a helyi közösség aktív része volt?
Ez a típusú elkötelezettség azt jelenti, hogy sosem külső szemlélője, hanem aktív formálója voltam a város életének. Cserkészvezetőként értettem meg a közösségi szerepvállalás és a társadalmi felelősség valódi súlyát. Itt sajátítottam el a ma divatos hívószónak számító csapatmunka, a kooperatív munkavégzés alapelveit és azt a felismerést, miszerint a közösségi jólét előmozdítása nem passzív várakozást, hanem proaktív egyéni szerepvállalást igényel. Ez a fajta aktív jelenlét lett az alapköve később a helyi közéleti szerepvállalásomnak.
Milyen pályát választott?
Tanulmányaim során a racionális, rendszerszemléletű megközelítést választottam. Az érettségi megszerzése után felsőfokú informatikai tanulmányaim segítettek hozzá a komplex folyamatok strukturált elemzéséhez és kezeléséhez. Polgári szolgálatomat a Pilisvörösvári Polgármesteri Hivatalban töltöttem, és így egyre jobban beszippantott a közélet. Jelenleg két, családi tulajdonú belsőépítészeti vállalat ügyvezetését látom el. A gazdasági szektorban szerzett operatív vezetői kompetenciák – a költségvetés tervezése és az erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás – nélkülözhetetlennek bizonyulnak az önkormányzati döntéshozatali mechanizmusok során.
Mikor jött el az a pont, amikor úgy érezte, hogy a közösségért végzett munkát képviselőként is szeretné folytatni?
Közéleti ambícióim viszonylag korán megfogalmazódtak bennem: 26 évesen, a 2002-es választásokon indultam először. Bár akkor még nem kerültem be a testületbe, lehetőséget kaptam arra, hogy külsős bizottsági tagként támogassam a testület munkáját. Ezt egyfajta szakmai felkészülésnek is tekintettem, amely során közelebbről megismerhettem az önkormányzati működést. A 2006-os választásokon már képviselői mandátumot is szereztem, ezt követően két cikluson keresztül vezettem a Pénzügyi, Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottságot.
Milyennek látja az elmúlt négy ciklusát, mi az, ami igazán meghatározó volt benne?
Egy tanulságokkal teli, sikerekben és nehézségekben egyaránt bővelkedő időszakot tudhatunk magunk mögött. Szakmai szempontból a globális gazdasági dekonjunktúra időszaka jelentette a legnagyobb kihívást, amikor a drasztikus adóelvonások közepette a város működőképességének megőrzése vált prioritássá. A takarékos gazdálkodás és az állami adósságkonszolidáció szinergiája révén aztán stabilabb periódus következett. Az elmúlt években számos kezdeményezés és sikeres projekt valósult meg ötleteimből és előterjesztéseimből. Különösen büszke vagyok a Vörösvári Napok fejlesztésére és a rendezvény tavakhoz való áthelyezésére, melynek során a tavak övezete vált a közösségi szabadidős élet új centrumává. Emellett több városi beruházás (pl. a vörösvári főzőkonyha vagy a futópálya) kezdeményezője és előkészítője voltam, ezek fejlesztése és organizációja kapcsán is számos elképzelésünk van még. Az utolsó, VKE-többségű testülettel nagyon szilárd alapot teremtettünk a következő évekre, és egyben a település kisvárosi jellegét és kultúrájának megőrzését is biztosítottuk.
Az időközi választáson úgy döntött, hogy a korábbi választási eredmények ellenére ismét megméreti magát...
Döntésemet az a meggyőződés vezérelte, hogy a VKE szellemiségének és többségi jelenlétének visszaállítása a testületben városunk elemi érdeke. Tapasztalatom szerint a VKE meghatározó szerepvállalása idején Pilisvörösvár a stabilitás, a konfliktusmentesség és a kiszámítható haladás szigete volt. Lokálpatriótaként ezt a koherenciát tekintem a fejlődés zálogának, és felelősséget éreztem azért, hogy visszatérjünk a békés, szakmai alapokon nyugvó, transzparens, egyéni (gazdasági) érdektől mentes városépítés útjára. Úgy éreztem, ezért érdemes újra vállalni a megmérettetést.
Melyik bizottságban vállalt szerepet?
Időközi mandátumszerzésemet követően az Ügyrendi, Oktatási és Kulturális Bizottság tagjaként kezdtem meg a munkát. Ennek a bizottságnak a munkájában korábban nem vettem részt, számomra új terület, inkább lehetőségként tekintek rá.
Miben látja azokat az erősségeit, amelyekkel a képviselő-testület munkájához a legtöbbet tudja hozzátenni?
Legfőbb politikai tőkém a több évtizedes szakmai tapasztalat és a folytonosság képviselete. Mivel születésem óta itt élek, és egészen fiatalon kapcsolódtam be a helyi közéletbe, sok helyi lakost ismerek, és még ennél is többen ismernek, valamint olyan mély ismeretekkel rendelkezem a város működéséről, amely keveseknek adatik meg. Talán ez a legnagyobb erősségem: látom az összefüggéseket a múltbéli döntések és a jelenlegi állapotok között, képes vagyok hosszú távon gondolkodni, és mindig a városunk hosszú távú érdekeit is figyelembe vevő kezdeményezéséket támogatni. Emellett a versenyszférából hozott szemléletem segít abban, hogy a projekteket eredményorientáltan kezeljem.
Hogy látja most a település működését és a legfontosabb feladatokat?
Bár a minősített többséget jelenleg nem sikerült megszereznünk, büszkeséggel tölt el, hogy a legtöbb képviselőt a VKE adja a testületben. Meggyőződésem, hogy ez a létszám garancia lehet a következő évek nyugodt és kiegyensúlyozott működésére. A legfontosabb feladatunk most az, hogy a politikai csatározások helyett a szakmai munkára és a város távlati stratégiai érdekeinek érvényesítésére fókuszáljunk.
Van olyan konkrét fejlesztés, amit mindenképpen meg szeretne valósítani?
Az egész város fejlődését szívügyemnek tekintem, de két prioritást mindenképpen megneveznék. Az egyik Pilisvörösvár kisvárosi jellegének megőrzése: határozottan ellenzem az óriási társasházak építését és a belterületbe vonásokat a ligeti erdő irányába. Meg kell védenünk a Pilisi-medence természeti értékeit. A másik kiemelt terület a tavak környéke, ahol olyan ciklusokon átívelő fejlesztéseket indítottunk el, mint a futópálya vagy a piac. Ezt a munkát mindenképpen folytatni kell.
Mesélne egy kicsit a családjáról?
A családom a biztos hátországom. Feleségem a Magyar Nemzeti Bank Értékpapír-kibocsátási osztályát vezeti hosszú évek óta. A jegybank munkatársai számára tilos az aktív politikai szerepvállalás és véleménynyilvánítás, ezért ő a háttérből támogat és rengeteg dologban inspirál. Gyermekeimre nagyon büszke vagyok: Anna lányom a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanul nemzetközi közigazgatást angol nyelven, jövőre várhatóan külföldi ösztöndíjjal folytatja tanulmányait. Hozzám hasonlóan nagyon érdekli a közélet, korábban beválasztották az Amerikai Nagykövetség Youth Counciljába, jelenleg a YATA, a NATO Ifjúsági Szövetségének is tagja. Nóra lányom a Semmelweis Egyetem orvostanhallgatója, szívóssága, szorgalma és kitartása példaértékű számunkra, kisfiammal együtt a Heimatwerk aktív tagja és táncosa. Márk fiam pedig most felvételizett hatosztályos gimnáziumba, amellett, hogy odavan a matematikáért, ő is nagyon tájékozott a közélet terén.
Hogyan kapcsolódik ki? Van valamilyen hobbija?
A munka és a képviselői feladatok mellett kevés a szabadidőm, de ha tehetem, szívesen kerékpározok és kirándulok a családommal a környéken és távolabbi helyeken is. Szeretem a komolyzenét, ha például a Müpában játszanak a bécsi filharmonikusok, mindig ott vagyunk. Sokat járunk színházba is, ezek az alkalmak töltenek fel leginkább.
Ducza Kata
