Vissza
Doni Hősök Emléktúrát szervezett a Magyar Tartalékosok Szövetségének Pest Megyei Szervezete a Doni harcokban 1943-ban résztvevő 2. magyar királyi hadsereg katonái és munkaszolgálatosai emléke előtt tisztelegve. A városunkat is érintő megemlékezést február 5-én tartották Pilisvörösvár-Pilisszentiván-Piliscsaba menetvonalon. Az emléktúra pilisvörösvári kiiduló állomásán Strack Bernadett alpolgármester is beszédet mondott (a beszéd teljes terjedelemben lejjebb olvasható).
Az emléktúra szervezőinek célja, hogy ráirányítsák a figyelmet a II. világháborúban harcoló magyar katonák, munkaszolgálatosok, és az egykori honvédelmi miniszter Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes hazafiságára és önfeláldozására valamint az emlékek ápolásának fontosságára.
A megemlékezésen a beszédeket követően a jelenlévő szervezetek elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Pilisvörösvár Város Önkormányzata nevében Strack Bernadett alpolgármester, a Tegyünk Együtt Vörösvárért Egyesület képviseletében Bakos László elnök, a MATASZ nevében pedig Bíró Sándor elnök, ny. r. ezredes koszorúzott.
A megemlékezést követően az emléktúra résztvevői pilisszentiváni, majd piliscsabai helyszínekre indultak tovább, ahol városunkhoz hasonlóan ünnepségen tisztelegtek a doni hősök előtt.
Strack Bernadett alpolgármester megemlékező beszéde:
"Tisztelt Megemlékezők!
Nehéz a múló idővel versenyezni, nehéz a mai kor emberéhez közel hozni a majdnem 80 évvel ezelőtt történteket. De mégis meg kell tenni. A hősök áldozata a nemzet áldozata, a nemzet emlékezete pedig a hagyomány és a továbbadott szó útján marad fenn. Ezért az emlékezés kötelesség, amivel a hőseinknek tartozunk.
A II. magyar királyi hadsereg katasztrófája sok ezer magyar családot érintett. Pilisvörösvár, akkor még faluként több, mint 150 férfiemberét veszítette el a doni sztyeppéken. A falu vesztesége sok-sok család vesztesége: apák, fiak, férjek és testvérek haltak meg ott, tűntek el örökre. Voltak, akik hadifogolyként munkatáborba kerültek, és fizikai-lelki erejükhöz mérten kibírták és hazatértek, vagy ott vesztek. Szerencsére voltak azért, akik hazajöttek, de a kegyetlen orosz tél emlékét magukkal hozták. Mi, itt és most el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett akkor, a háborús időkben az, amikor valakit a második nagy világégés alatt négyszer, ötször behívtak katonának és újra meg újra szembe kellett néznie a felfoghatatlannal. Nem tudjuk elképzelni milyen az, amikor a szerettünktől csak egy összegyűrt papírlap érkezik, melyben szóvirágok közé kellett rejtenie, hogy milyen körülmények között él és hogy mennyire hiányzik neki az otthon.
Fogarasy Attila Megjártam a hadak útját című könyvében idéz egy levélrészletet, melyet az innen, Pilisvörösvárról besorozott és többé haza nem tért Bruckner József írt szüleinek:
„És most az ember úgy van itt, mint egy bolond. Mindig csak hazagondol. Az esze nincs máshol, mindig csak otthon. Úgy, mint én is élvezem az otthont, a hazai, otthoni barátokat, a vasárnapi szórakozást, amiről azt hiszem, én már örökre lemondhatok. Az otthonomról, hogy még egyszer viszontlássalak benneteket, és még egyszer megkóstoljam az édesanyám főzte jó ételét és az ő sütötte kenyerét.”
A könyvben az áll a levél után, hogy egy héttel később Bruckner József elindult a doni frontra. Szülei és testvérei soha többé nem hallottak róla, még egy lapot sem kaptak tőle. Egyike lett azon sok tízezer szerencsétlen sorsú magyar katonának, aki 1943 januárjában a szovjet csapatok ellentámadása során pusztult el a Don-kanyarban. Földi maradványait valahol egy tömegsír rejtheti magába a végtelen orosz mezőkön.
A mai kor emberének a törtételem eseményeire nem szabad úgy tekintenie, mint egy régvolt színes hírre egy megsárgult újságban. Tisztelni kell a múltat, mert egykor ez volt a jelenvaló. Tisztelni kell azokat, akik átélték az elmúlt század embert próbáló időszakát, a mai ésszel szinte fel nem fogható fizikai és lelki gyötrelmeit.
Pilisvörösvár a második világháború záróakkordjában metszéspontja volt az ellenséges csapatok mozgásának: 1944 Karácsonyán sok halálos áldozattal járó bombázást szenvedett el a falu, majd végig élte a német csapatok kivonulását és a szovjet csapatok bevonulását.
Most Pilisvörösvár kiindulópontja a XXII. Doni Emlékhősök Emléktúrának, ahol a menetelők II. magyar királyi hadsereg csapatai ellen 1943. január 12-én indult a szovjet támadásra emlékeznek. A súlyos harcokban és kegyetlen hideg orosz télben a magyar hadtest kevesebb, mint egy hét alatt megsemmisült.
Emlékezzünk hőseinkre!"
