Új jegyző, új kihívások

Április elsejével új jegyzője van városunknak. Gergelyné Csurilla Erika azonban mégsem ismeretlen a vörösváriak előtt, hiszen évek óta ő látta el az aljegyzői feladatokat a hivatalban. Most többek között az ide vezető útról és a feladatairól beszélgettünk.

Hogyan került a közigazgatásba, és mióta dolgozik Pilisvörösváron?

Középiskola után nappali tagozaton végeztem az államigazgatási főiskolán igazgatásszervezőként, azóta egy kisebb megszakítással a közigazgatásban dolgozom. Pilisvörösváron 2006 óta vagyok. Először a kistérségi irodában töltöttem egy évet, utána jöttem át ide a hivatalba.

Milyen munkaköröket töltött be, míg aljegyző lett?

Pilisvörösvári pályafutásomat ügyintézőként kezdtem az igazgatási osztályon, eleinte ipar- és kereskedelmi ügyekkel foglalkoztam, majd ez a kör egyre bővült. Már akkor megkaptam a katasztrófavédelmi feladatokat, amit a mai napig én látok el. Amikor átadták a Fő utca 66-ban a városi ügyfélszolgálat épületét, elsőként mi vettük birtokba az általam vezetett hatósági csoporttal. Bő egy év után visszaköltöztünk a polgármesteri hivatal épületébe, és igazgatási osztályvezetőként dolgoztam tovább, 2014 óta láttam el az aljegyzői feladatokat.

Aljegyzőként többször látta el a jegyzői feladatokat is. Miben különbözik a két pozíció?

Valóban, aljegyzőként több olyan alkalom volt, amikor egyidejűleg az aljegyzői és a jegyzői feladatokat is el kellett látnom. Nem is igazán a feladatok között van nagy különbség, inkább a felelősségben. A jegyző vezeti a hivatalt, az aljegyző pedig segíti a munkáját. Probléma esetén nyilván a jegyző az első számú felelős, ő gyakorolja a munkáltatói jogokat is. Természetesen a feladatokat fel lehet osztani, volt ilyenre is példa, hiszen van olyan, ami egyikünknek jobban megy, vagy amit az egyik szívesebben csinál, míg a másik más valamit. A feladatok nagyon széleskörűek, én magam is sok mindenben részt vettem az elmúlt évek alatt.

Az előző jegyző távozásakor nem merült fel, hogy megpályázza a helyet?

Amikor dr. Krupp Zsuzsanna elment, egyáltalán nem merült fel, hogy megpályázzam a jegyzői állást, hiszen egy új csapat jött, annyira nem ismertük sem egymást, sem egymás munkamódszereit, még ismerkedtünk. Igazából nem is voltak olyan vágyaim, hogy jegyző legyek, pedig volt már felkérésem más településről is. Akkor itt már aljegyző voltam, mindig is szerettem itt dolgozni, már akkor is úgy gondoltam, hogy itt jó szakmai munka folyik.

Most mégis elvállalta.

Igen, de nem volt egyszerű döntés. Amikor a vezetőség felkért, néhány nap gondolkodási időt kértem és első körben nemet mondtam. Nekem már nem ilyen terveim voltak, valamint úgy gondoltam, hogy olyan ember kellene ide, aki korban is jobban illik a csapatba. Sokat beszélgettünk, végül mérlegelve a lehetőségeket – például azt, hogy egy új jegyzőnek időre van szüksége ahhoz, hogy megismerje a hivatalt, a folyamatban lévő ügyeket, a korábbiakról nem is beszélve, estleg helyismerete sincs stb. – döntöttem úgy, hogy elvállalom a feladatot.

Jelenleg keresik a megfelelő aljegyzőt. Említette, hogy a feladatokat fel lehet osztani. Milyennek képzeli el a közös munkát egy új emberrel?

Mindenképp hatékony munkamegosztásban gondolkodom, rengeteg a feladat. Természetesen ezt is csak úgy lehet jól csinálni, ha kölcsönösen tájékoztatjuk egymást az elvégzendő, illetve elvégzett feladatokról. Persze vannak olyan projektek, feladatok, amelyeknek a felügyeletét nem adnám ki a kezemből. Remélem, sikerül megtalálni a megfelelő személyt, akire a kollégák és én is egyaránt számíthatunk, és aki precíz szakmai munkát végez majd.

Ha már a kollégákat említette… Hogy fogadták, hogy Ön lesz a jegyző?

Két és fél év alatt két jegyzőváltás volt, és mivel a jegyző a hivatal vezetője, egy ilyen helyzet a kollégáknak sem könnyű, sokat kellett velük beszélgetni, tartani bennük a lelket. Úgy gondolom, jó velük a kapcsolatom. Azt biztosan tudják, hogy nyugodtan fordulhatnak hozzám problémákkal, bátran kérdezhetnek, megpróbálok segíteni, vagy megoldani egy-egy ügyet. A jegyzői pályázatok elbírálását követően egy apparátusi értekezleten jelentette be a polgármester úr, hogy én leszek az új jegyző, erre tapsvihar tört ki, amit tényleg nagyon őszintének éreztem, és nagyon jólesett. Ez megerősített abban, hogy jól döntöttem. Nekem fontos, hogy mindenki örömmel jöjjön be ide dolgozni, hogy nyugodt légkör legyen a hivatalban, hogy merjék elmondani a jót és a rosszat is, hogy tudják, hogy áll mögöttük valaki. Az osztályvezetőkről elmondhatom, hogy szakmailag nagyon jók, szerintem mindannyian maximalisták, úgyhogy miattuk is mertem vállalni a feladatot, mert tudom, hogy kölcsönösen támaszkodhatunk egymásra, és szerencsére a többi kollégára is.

Ez a munka folyamatos tanulás, hiszen rengeteg a változás. Mit szeret benne legjobban?

Ez valóban folyamatos tanulás. Az elmúlt tíz évben jelentősen átalakult az államigazgatás és a közigazgatás. A jogszabályi változásokat folyamatosan követni kell, de ezek engem érdekelnek is, szeretem, amikor új helyzeteket kell megoldani. Ez mindig kihívást jelent számomra, és ez jó.

Mi a nehézsége?

Talán az a legnehezebb, amikor rajtam kívül álló hiba miatt kerül porszem a gépezetbe. Most például a választás előtt a jegyzőkönyvvezetőket nagyon sokat oktattuk, gyakorolták a különböző helyzeteket vagy eseteket, és persze mindenki nagyon izgult. A választás előtti utolsó megbeszélésen próbáltam őket megnyugtatni, mert szerettem volna, ha tudatosul bennük, hogy ők már mindent megtettek, olyan alaposan felkészültek, hogy csak rajtuk kívül álló probléma adódhat, amire nem lehet felkészülni, ezért fölöslegesen ne stresszeljék magukat. Lehet, hogy ezért is ment gördülékenyen minden, de természetesen kellettek hozzá a jó bizottságok is.

Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen?

Szeretek utazni, bár mostanság kevesebb lehetőségem volt erre, ami részben a világjárványnak is betudható. Nagyon sok helyre mennék még szívesen, érdekelnek más országok, más kultúrák. Sajnos az utóbbi időben kevés a szabadidőm, de szívesen tevékenykedem a kertünkben, szeretek filmeket nézni, szeretek folyamatosan tájékozódni a körülöttem zajló eseményekről is. A családommal sok időt töltünk együtt, rájuk mindig számíthatok.

Palkovics Mária