Vissza
A Petőfi 200 emlékévhez hasonlóan a Moór Anna 250 emlékév is két esztendőt ölel át. Ahogy Petőfiről sem
tudhatjuk biztosan, hogy 1822-ben vagy 1823-ban született, úgy Moór Anna születésének évében sem
lehetünk biztosak. A lexikonok többsége 1773-at adja meg születési évnek, más források viszont 1774-et. A
vörösvári temetőben lévő sírján is ez szerepel. Nagy valószínűséggel az őrvidéki Alsóőrben (Unterwart)
látta meg a napvilágot a nemesi Moór család sarjaként. Anyakönyvi adatait azonban nem sikerült
megtalálni, hiába kutatták Galambos Ferenc Iréneusz alsóőri és Marlok István pilisvörösvári plébánosok.
„Sajnos a felsőőri kereszteltek anyakönyvében (az alsóőri anyakönyvek csak 1797-ben kezdődnek) nem
találtuk. Hacsak a következő bejegyzés nem vonatkozik rá: 1773 november 15-én született egy Anna,
akinek szülei Györög János és Moór Erzsébet alsóőri nemesek voltak” – összegzi kutatásának eredményét
Galambos Ferenc Iréneusz.
Moór Anna gyermek- és ifjúkoráról sem tudunk semmit. 1790-től követhetjük nyomon életét, amikor még
mint kamaszlány jelentkezik a Kazinczy Ferenc kezdeményezésére és jórészt Kelemen László szervezésében
megalakuló Magyar Játszó Színi Társulatba. Magyar földön addig ugyanis – néhány erőtlen próbálkozást
leszámítva – nem működött állandó magyar színtársulat, csak német nyelvű színházak voltak. A II. József
halálát követő nagy nemzeti öntudatra ébredés nyitott teret a magyar nyelvű színjátszásnak.
Kazinczy eredetileg Shakespeare Hamletjét (amit ő maga magyarított egy német fordítás nyomán) akarta
előadatni a társulattal, de hamar rájött arra, hogy a frissen verbuvált, minden képzés és tapasztalat nélküli
színjátszó gárdának ez még túl nagy feladatot jelentene. Ezért egy könnyedebb darabot tűztek ki előadásra,
Simai Kristóf piarista szerzetes Igazháziját, ami egy német színdarab nyomán született. Meglehetősen
gyenge alkotás volt, és a frissen alakult színtársulat teljesítményét sem lehetett az addigra már jól működő
német színtársulatokéhoz mérni, mégis tomboló sikert hozott a bemutatása 1790. október 25-én a budai
Várszínházban és két nap múlva a pesti Rondellában. A magyar szóra kiéhezett közönség szűnni nem akaró
tapssal jutalmazta úttörő színészeinket.
Különösen Moór Anna lopta be magát a közönség szívébe. Ösztönös tehetség, elbűvölő jelenség volt.
Kazinczy egyenesen rajongott érte, leveleiben „a felejthetetlen Náni”-ként emlegeti őt. Egy helyütt ezt írja
róla: „A szép Moór Náninak (később Rehák prókátor hitvesének) nem kelle mester, őtet a természet szülte
azzá. Gyönyörű leány […]. Szava, állása, mozgásai, különösen az a mesteri kéztartás is, csudálást érdemle.
Egy angol, ki a szép leányt színen kívül nem látta s nyelvünket nem értette, soha el nem maradt a játékból,
és csak azért, hogy nyelvünk modulációját a varázs leány szájából hallhassa.”
A színtársulat működésének szűk hat éve alatt számos prózai és zenés darabban aratott kiemelkedő sikert,
mondhatni ő volt a magyar színjátszás első ünnepelt sztárja. Ez a gázsijában is megmutatkozott: ő kapta a
legmagasabb, havi 30 forintos fizetést. Szerepei közül kiemelendő, hogy ő játszotta először Shakespeare
Júliáját magyarul. 1793-ban feleségül vette őt egy színházpártoló pesti ügyvéd, Rehák József. Attól kezdve
Rehák ifjasszony néven szerepelt a színházi plakátokon, amelyekből szerencsére jó néhány megmaradt
közgyűjteményeinkben.
A színtársulat állandó anyagi gondok és belső viszályok között működött 1796-ig, amikor is a társulat
feloszlott. Rehákné Moór Anna a későbbiekben még néhány alkalommal fellépett a világot jelentő
deszkákra, de ezek már csak utózöngéi voltak a korábbi nagy alakításoknak, sikereknek. Az 1820-as évek
elején férje birtokot vásárolt Vörösváron, 1828-tól ő lett a postamester. Ettől kezdve Vörösváron éltek
„kuriális házukban”, ahol Anna nagy cselédséget és nagy rendet tartott, gyakran fogadtak vendégeket. A
színésznő bőkezűen támogatta a helyi egyházközséget. 1829-ben például ő adományozta a
plébániatemplom számára azt a gyönyörű keresztelőkutat, amely ma is látható a templom szentélyében, és
ami egyik legféltettebb kincse városunknak.
Rehákné Moór Anna 1842. május 27-én hunyt el Vörösváron. A régi köztemetőben temették el, koporsója
fölé klasszicista sírt emeltek. A régi temető felszámolása miatt síremlékét és földi maradványait 1927-ben
áthelyezték a Csobánkai utcai új temetőbe. Az 1-es sírparcellában lévő síremléket kezdeményezésemre
2014-ben a Nemzeti Kegyeleti és Emlékhely Bizottság a Nemzeti Sírkert részeként országos védelem alá
helyezte.
Az emlékévre Pilisvörösvár Város Önkormányzatának kérésére a Nemzeti Örökség Intézete felújította a
síremléket. A továbbiakban emlékünnepség, kiállítás és színházi előadás megrendezését és egy Moór
Annáról szóló könyv kiadását is tervezzük. Az emlékév eseményeiről rovatunk hasábjain folyamatosan
beszámolunk.
Fogarasy Attila
Pilisvörösvári Honismereti Klub
