Vissza
Ahogy arról a neve is árulkodik, Norina tősgyökeres vörösvári családból származik. A vízilabda 2017-ben lett az élete része, amikor útjára indult az Oxigén Úszósuli napjainkban is aktív szakosztálya. Az akkor mindössze kilencéves Norina Gémes Tamás szakosztály-alapító biztatására vett részt az első kismedencés technikai edzésen, amelyet a sportban világhírűvé vált Manhercz Krisztián és testvére, Ádám tartottak a gyermekeknek.
„Hatalmas élmény volt a fiúktól tanulni, akkor és ott beleszerettem ebbe a sportba – meséli Norina. – Fokozatosan váltak az életem részévé az edzések. Először heti kétszer, majd négyszer jártam, de mivel a fiúkkal egy ligába kerültem, szükségesnek éreztem ötre emelni a heti edzésnapok számát. Mindez két év leforgása alatt történt… A vízilabda alapjait egyébként VáradiÁkostól tanultam, nagyon sokat köszönhetek neki.” Az olvasó joggal kérdezheti, hogyan játszhatnak a lányok fiúkkal egy bajnokságban. Nos, a válasz egyszerű: 14 éves korig engedélyezett vegyes csapat, Norináék pedig körülbelül öten voltak lányok az Oxigén kötelékében, akiket így az egyesület nem tudott a nekik fenntartott bajnokságban indítani.
A tavalyi idényt Norina végül kettős igazolással fejezte be: az első felét még az Oxigénnél, a másodikat pedig az UVSE Vízilabda Sportegyesület színeiben. Időközben a tanulmányait az újpesti Bródy Imre Gimnáziumban folytatja, egy sportiskolában, ahol az edzések kedvéért rugalmasabban állnak a tanórai jelenléthez. Persze a követelmény ugyanaz…
Ahogy Norina mondja, általában minden percre pontosan ki van számolva, és szükség is van minderre. E sorok szerzője már az interjú szervezésekor megdöbbenve hallgatta végig azt a komoly időbeosztást, amellyel a fiatal sportolónak együtt kell élnie. (Csak példaként: első interjúidőpontunkat este tíz utánra beszéltük meg.) Heti hét edzése van a vízben és három a konditeremben, ami azt jelenti, hogy Norina a hét minden napját álmai megvalósításának szenteli. Sokszor késő este ér haza, és amikor mások már aludni készülnek, neki még neki kell állnia az iskolai beadandók megírásának. Miközben az iskoláról faggatom, kiderül, hogy azt is nagyon komolyan veszi. Utazás közben vagy az edzés szüneteiben az öltözőben, de mindig megtalálja a tanulásra szükséges időt. A fizikai és mentális igénybevétel tehát óriási, ezt a klubja mentáltréner segítségével igyekszik megkönnyíteni. Norina ráadásul elég kemény fizikai igénybevételű pozícióban játszik, hiszen ő a csapat centere, ami azt jelenti, hogy sok esélye van a góllövésre. Nem beszélve arról, hogy a lányok a játék hevében keményebben bánnak egymással, mint a fiúk, hiszen a női ruha több fogási felületet biztosít… A kitartó munka azonban meghozza a gyümölcsét. Ezt bizonyítja, hogy az UVSE csapata tavaly a Dunaújváros elleni döntőben bezsebelte a magyar bajnoki címet. Norina az érdeklődésének megfelelően választott magának példaképet is, aki esetében szintén az UVSE játékosa, Rybanska Natasa, a szlovák származású, olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmes, világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott vízilabdázó. De miért ő? „Ugyanaz a posztunk, és ő bebizonyította, hogy megfelelő kitartással mindenféle nehézségtől hátráltatva is ott a helye a válogatottban. Számos sérüléssel is meg kellett küzdenie, ami nekem sem idegen” – meséli Norina, aki hozzáteszi: három térdműtéten van túl, valamint egy hosszabb kihagyáson.
Amikor a jövőről faggatom, elsősorban a sportról mesél, ami nem meglepő, ismerve azt a hihetetlen fókuszt, amellyel a vízilabdára összpontosít. Vallja, hogy van élet a sport után, viszont ő ezt is a mozgás közelében képzeli el, például gyógytornászként. Addig is álmai között szerepel rövid távon a korosztályos válogatottba való bekerülés, a későbbiekre nézve pedig a válogatottban és az olimpián való szereplés. Családja mindebben kitartóan támogatja. Húga szintén vízilabdás, a közös témák tehát adottak. Édesapja és édesanyja igyekeznek mindenben segíteni, például minden meccsére elkísérik. Valljuk be, talán ezt a teljesítményt csakis így lehet elérni…
Kókai Márton
