Vissza
A Görgey utcában áll egy ház, amelynek frontoldalán egy díszes pajzs hirdeti az épület urának nevét és kőszobrász hivatását. Itt parkolok le a kocsival, és egy gyors telefonhívás után Sax László siet elém a rá olyannyira jellemző kedves mosollyal és egy baráti kézfogással. Mivel ezen a januári vasárnapi délutánon az idő kicsit csípős, ezért sietve hagyjuk magunk mögött a szürkülő kinti világot, és vendéglátóm dolgozószobájában beszélgetünk. Körülöttünk különféle könyvek és iratok kapnak helyet a polcokon, valamint az asztalon, de egy köteten megakad a tekintetem, talán nem is véletlenül, hiszen ezt az egyedi darabot László elnöki búcsúztatóján kapta ajándékba. A könyv oldalait lapozgatva régi barátok, kollégák emlékei elevenednek meg, egyértelműen érezhető, hogy akinek ezt szánták, azt a közreműködők nagyon megbecsülték…
„A kollégáimtól kaptam – magyarázza László, aki gyorsan hozzáteszi: – 1994–2024 közötti képviselői munkámat örömmel és elégedettséggel fejeztem be. Örülök, hogy olyan tiszta szívvel és nagy lelkesedéssel dolgozó fiatalok kaptak bizalmat a választóinktól, akikkel együtt valósíthattuk meg azokat a dolgokat, amelyeket korábban célul tűztünk ki. Annak ellenére, hogy próbálok az ötödik sebességből visszavenni a harmadikba, persze továbbra is részt veszek a munkában, csak nem elnöki minőségemben, hiszen mindig vannak új ötletek, új gondolatok és célok, amelyeket támogatni kell, bizottsági tagként most ez a feladatom.”
Ekkor egy másik dokumentumon akad meg a szemem, amelyen az alábbi szöveg olvasható: „Urkunde an Herrn László Sax aus Werischwar für das Ungardeutschtum der Region Nord 2024.” Ez nem más, mint az Észak-magyarországi Német Önkormányzatok Szövetsége Egyesület legnagyobb elismerésének dokumentuma, amelyet vendéglátóm a tavalyi gálán 30 éves nemzetiségi tevékenysége elismerésként érdemelt ki. „Nagyon örültem ennek a kitüntetésnek – meséli szerényen László. – De amikor az ember nekiáll egy ilyen történetnek, nem ez vezérli. Azt is hozzá kell tegyem, hogy amikor 1994-ben belevágtam a képviselői munkába, a politikai szándék távol állt tőlem, nem is lehetett másként, hiszen nemzetiségi vonalon nem létezett ekkor politika. A lelkiség volt az, ami az embert egy ilyen csapathoz odakötötte.”
De miként is kezdődött? László már Vörösváron született, és a felmenői is itt, a faluban igyekeztek a háború utáni időkben újrakezdeni. Német származásuk lévén az anyanyelvüket használták a mindennapokban, amit az akkori gyermekek könnyedén megtanultak. A sváb kultúra és értékek elsajátítása természetes módon a mindennapok részét képezte. 1963-ban elvégezte az általános iskolát, és bár szóba került az akkor induló gimnáziumban való továbbtanulás lehetősége, ő mégis kőfaragó tanuló lett, majd segéd, végül megszerezte a kőszobrász képzettséget. 25 esztendőt dolgozott a Városligetben, a mai Millenniumi épületben, ahol alkotóművészek munkáinak kőbe való faragásával teltek a napjai. Időközben – 1972-ben – megházasodott. Felesége hozzá hasonlóan sváb családból származott, közös volt az életformájuk, a nemzetiségi identitásuk és az elkötelezettségük, amit igyekeztek továbbadni mindhárom gyermeküknek. A munkahelyén 1989-ig dolgozhatott, később önálló vállalkozásba kezdett, amelyet ma már egyik fia visz tovább a segítségével.
A nemzetiségi önkormányzat iránti érdeklődése a kilencvenes évek elején éledt fel, hiszen ezek jogi alapját 1993-ban teremtette meg az Országgyűlés, majd 1994 decemberében kaptak lehetőséget az önkormányzati választáson. A dolog annyira érdekelte, hogy amikor 1995-ben megválasztották az Országos Német Önkormányzat közgyűlését, annak is részt vállalt képviselői munkájában.
„Több ok miatt adtam a fejem eme feladatok felvállalására – magyarázza László. – Egyrészt nem sokkal a választás előtt alakult meg a Német Nemzetiségi Vegyeskórus, aminek szintén alapító tagja lettem. Ekkor jött létre a Gradus Egyesület is, ahol szintén részt vállaltam a kezdetekben a kislányom óvodába kerülése kapcsán. Meghatározó volt számomra a ’70-es évekbeli Országos Sváb Bál, amelyet a Közgazdasági Egyetem épületében tartottak. Ide az ország különböző pontjairól érkeztek német nemzetiségi baráti társaságok, igazi örömteli esemény volt. A sváb örökségünk életben tartása kapcsán éreztem, hogy csak közösen tudunk majd megoldást találni a jövő kihívásaira, amelynek fontos része volt a nemzetiségi oktatás meghonosítása az óvodától a felsőoktatásig. Ma már tudom, hogy elértük az akkori céljainkat, de ezek akkor még távolinak tűntek. Ezek az érzelmi töltetek indították el bennem annak a gondolatát, hogy az 1994-es választáson jelöltként induljak.”
A nemzetiségi önkormányzat elnöki feladataival a 2002-es választás után bízta meg az új tagokkal kiegészült testület. Az elkövetkező évtizedekben a vörösvári és az országos nemzetiségi önkormányzattal, továbbá később a parlamenti képviselettel kiegészülve számos célt sikerült megvalósítani. László örömteli eseményként emlékszik például 2014-re, amikor a nemzetiségi önkormányzat sikeresen pályázott a Német Szövetségi Köztársaság „Essen auf Rädern” pályázatán, amelynek köszönhetően egy kisbusszal gazdagodott a város, ezzel a szociális ételkiosztást tudták megvalósítani. Mindemellett támogatták a nemzetiségi egyesületek munkáját, továbbá számos kiadványt is, köztük egy német imakönyv újrakiadását. A testvérvárosokkal való kapcsolatot is sikerült igen szorosra fűzni. 2017-ben a Vásár Téri Német Nemzetiségi Általános Iskola átkerült a német nemzetiségi önkormányzat fenntartásába, amellyel számos fontos beruházást és korszerűsítést meg tudtak valósítani. 2020-ban a város önkormányzatával megállapodva 10 éves használatra megkapták a Sváb Sarok épületét, ahol napjainkban is a sváb nemzetiségi identitástudat erősítésén dolgoznak. Persze ezt a kihívást számos felújítási munka előzte meg.
„Ezeket a feladatokat soha nem éreztem munkának, hiszen ez az én identitásom, ebben élek, ebben érzem jól magam – foglalja össze László. – Köszönöm családomnak, hogy támogattak és erőt adtak nekem a hétköznapokban. Köszönöm minden képviselőtársamnak, akikkel együtt dolgoztam. Köszönöm minden polgármesternek, akikkel közösen képviselhettük Pilisvörösvár lakosságának érdekeit. Köszönöm Pilisvörösvár minden polgárának, akik bizalmat szavaztak nekünk.”
Kókai Márton
